2013. július 12., péntek

mindig

törökülésben csücsülök a kis székemen, jobbra-balra forgolódok és valami hiányzik. ezt intenzíven érzem. belehasít a bordáim közé a felgyülemlett stressz, elnyomás és a hihetetlen szomorúság, ami mindig itt lappang, amitől képtelen vagyok megszabadulni. 
lassan veszem a levegőt, és érzem, hogy valami fojtogat. nem sikerül elnyomni magamban a kétségbeesést, azt, hogy felismertem, hogy mennyit számítok, és mennyire egyedül vagyok. 
hiányzik a szociális élet. ehelyett kétségbeesetten beburkolóztam ide, a kis világba, keményen megküzdöm azért, hogy majd később jó legyen, és csak azt várom, hogy véget érjen ez a hónap, talán a következő fele, és eldobjam magamtól a konstans egyedüllétet, és elhalmozzam magam minden földi jóval.
pedig olyan jó lenne minden. egy valami hiányzik - a barátok. 
de azok nincsenek.

1 megjegyzés: