2013. augusztus 20., kedd

fröhlichkeit

ez ural mindent
hazaértem a balatonról, négy óra utazás, két óra várakozás, bkv-n csücsülés, buszon alvás, és egyéb szörnyűség után. de végre feltöltődtem szeretettel, nevetéssel, boldogsággal, és elmondhatom magamról, hogy elégedett vagyok, és belém költözött valami furcsa érzés, amit nem lehet máshogy leírni, mint hogy kibaszott boldog vagyok.
temérdekszer beszéltem németül az imádnivaló barátokkal, és még nagyobb előrelépés, hogy minden szavukat értettem, ők is értettek engem, és ki tudtam magam fejezni anélkül, hogy fatális beégés áldozata lettem volna.
fürödtünk a balatonban, őrülten,  Daniel a tenyerén hordozott. olyanok voltunk mint egy aranyos nyugdíjas pár, közös kasszával, kis piros hátizsákkal, nagy pocakkal, egymás kezét fogva állandóan, én  kis fekete ruhában. sárcsatáztunk, egymás arcára kentük az iszapot, birkóztunk a vízben, különböző módokon, hihetetlen erővel kapott fel és dobott be a vízbe. csókolóztunk és bolondoztunk, hatalmas sétákat tettünk, ittunk, és mindent sikerült végre az elképzelések szerint alakítani.
végre feltöltöttem a lemerülő elemeket a szerelemmel.
nem lehet elmondani, hogy lehet ennyire szeretni valakit. bármilyen buta is néha, és bármennyire szívesen is képelném fel néha, egyszerűen nem lehet őt nem szeretni, vagy csak két percnél is tovább haragudni rá. egyszerűen mindenkit maga mögé utasít, és tökéletesen kiegészít engem.


you're my reflection
and all I see is you.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése