2013. szeptember 30., hétfő

rengeteget gondolkodom a jövőn. mostanában még ezzel is álmodom. 
a legfőbb kérdés: mi lesz jövőre?
sok tervem van, legfőképpen az egyedülállóságra és a függetlenségre alapozok itt, fejben. igyekszem a nyáron találni egy jó albérletet, teliszedni magam pénzzel, és lehetőleg olyan otthonossá tenni, amennyire csak a keret megengedi - lehetőleg minél olcsóbban és takarékosabban, de annál hatékonyabban. 
mindent meg akarok újítani magam körül, tulajdonképpen új életet kezdeni. megtartani a régi, fontos embereket, de újakkal körülvenni magam, tiszta lappal indítani, felépíteni egy új képet, amit senki nem ismer, még talán magamat is átalakítani kívül, belül.
remélem, hogy sikerülni fog, mert ez éltet és hajt.
aztán megajándékozom magam egy kiscicával.

2013. szeptember 22., vasárnap

geburtstagsparty

csendes vasárnap este van, mellettem egy kiló német anyag, de nem akaródzik leírnom a kommersz válaszokat a slampos kérdésekre. nincs kedvem semmihez, csak pihenni, aludni, a medvém karjai között lenni, érezni a teste melegét és csak bújni hozzá.
csodás napokat hagyhatok a hátam mögött! igazából pénteken volt a születésnapom, mindent megünnepeltünk egy hatalmas bulival, mindenkit szerettem, körülvettek a barátaim és tökéletesen boldog voltam. elhalmoztak ajándékokkal, elfogyott minden szesz, és hatalmasat buliztunk.
ilyenkor jövök rá, hogy kik azok, akik igazán számítanak és igazán szeretnek, és hogy mennyi őrülttel vagyok körülvéve. 
és csakis ez számít, erre lehet alapozni. mert a többi csak ártó tényező, ki kell zárni minden mást, és csak a jóra koncentrálni.

az ajándékaim egy része, középen egy vibrátorral. 
:D

2013. szeptember 17., kedd

ma van a szülinapom-pom-pom-pom :)

2013. szeptember 16., hétfő

hát nekem elegem van hitlerből és a nemzetiszocializmusból, így hát félretettem a törit, kimasszíroztam a lábamban megjelent csomót, és nagyot sóhajtva, a sok beszédtől kiszáradt szájjal ültem le ide az íróasztalom elé, úgy döntöttem, hogy megnézem a barátok köztöt, és megnyugszom.
holnap lesz a tizennyolcadik szülinapom, és emiatt egy kicsit jó kedvem lett. de csak egy kicsit. három éve mindig valami rossz történik ezen a napon, de most valahogy reménykedem, hogy ez a nap csodás lesz. ma már túl vagyok egy veszekedésen, egy magyarázkodáson és egy hatalmas lecseszésen, és azt hiszem, a veszekedő készségem igencsak megnőtt az utóbbi időben. hol van a nyugodt niki?
egy kis nyugira lenne szükségem.
mostanság körülvesz a boldogság, a szocializáció és a barátok. kellett már nekem ez. 
hétvégén pedig megkoronázzuk ezt az egészet egy hatalmas, veszélyes szülinapi bulival nálunk
CAN'T WAIT.

2013. szeptember 11., szerda

pleasure

csend van és harmónia ebben a tökéletes pillanatban. a fejem az ölemben tartott kólásüvegen pihentetem, álmosság uralkodik rajtam, a kellemes fajtából. a lábikóm belebújtattam az új, hihetetlenül puha mamuszomba.
nincs más, csak a gondolataim és én. halkan zúg a gép, együtt a nyugodt zenével. ez vált a napi rituáléim szerves esti részévé - az alfa állapot, a csend és a pihenés elegye. amikor már nem aggódok, hogy mi lesz holnap, csak élek és örülök, csak lézengek, mint egy apró, céltalan lélek. ez a tökéletes nyugodtság állapota régen történt meg velem. 
tartalmas napot hagyok a hátam mögött, minden emléke belém vésődött - a reggeli fél órán át tartó folyamatos nevetés, a viszonylag kellemesnek mondható tánc óra, a parkban töltött délután a többiekkel, beszélgetésekkel, aztán egy egyedüli csendespihenő a mozi előtt, egy padon. 
az este Daniel és én újra átéltük az első csók élményét, perceken keresztül, mindentől elzárva, minden gondolatot kirekesztve, szuszogva és mohón. ilyen régen volt, talán még soha sem. ezután minden megváltozott. gyökeret vert bennem egy érzés, ami most szétáradt bennem, és kiteljesedett a mindenek felett álló boldogság és elvarázsoltság. hazafelé is így tartottam: öles, határozott léptekkel, magam elé meredve, nem gondolva semmire, csak arra, mennyire boldog is vagyok. 
nem akarom, hogy ez véget érjen. talán most teljesedett ki a szerelem-dolog.

2013. szeptember 9., hétfő

we're about to explode



a helyzet csak egyfajta mocskos boldogság és nemtörődömség. az van, amit én akarok, és nem hódolok be semminek, főleg nem a kedves kis iskolámnak. még kicsit tart a nyár nekem.
egy kicsit.
a tökéletesség abban rejlik, hogy megmutatkozik a munkám, hónapokon át tartó nemalvásom eredménye egy csodás iPhoneban, amit már magamra is szabtam. megérdemeltem.

nemsoká elkövetkezik az évben a kedvenc szakaszom. de a jövő most nem tartogat számomra annyi boldogságot. most sok mindent beárnyékol a szorongás és az idegeskedés, hiszen utolsó év. igen, én még most sem fogtam fel. az én képzeletemben örökké itt maradok és örökké oda fogok járni, örökké azon az ajtón lépek be reggel hét óra húsz perckor és ugyanazokat a padokat koptatom, ugyanazokkal az emberekkel körülvéve. de ez hamarosan véget ér, leesik a szemem elől a most mályva és sötétpiros színben úszó kendő, és véget ér minden. hacsak nem térek vissza a jövőben, mint angol tanárnéni. mert akárhogy is nézzük, az az iskola az életem részét képezi, már majdnem egy évtizede.

de most makacsul ellenállok mindenféle tanulásnak, és csak próbálok relaxálni. talán nem kéne, de ez a saját magamnak tett névnapi ajándékom, aztán még talán a holnapi nap is belefér. talán.

nem tudom, miért, de meglepetésre számítok az elkövetkező egy hétben, valahogy itt lebeg a szemem előtt. a csalódás viszont annál nagyobb lesz, ha ilyesfélék nem fognak érni.
mindig csak azt hajtogatom - megérdemlem.
az új életfelfogás nem diktál régi képeket. hanem csak javulást és erősödést minden szinten. és én nem remegő léptekkel, hanem öles tempóban akarok egyre és egyre fentebb haladni.
ehhez viszont brauche ich viele Freizeit.

2013. szeptember 5., csütörtök

socially awkward

este van és hideg. nosztalgiázok, egy régi zenét hallgatok, ami egy csomó emléket idéz fel bennem.
holnap nagy nap közeleg, és én izgatott vagyok. 
hiába ígértem meg magamnak, hogy majd ettől az évtől kezdve komolyan tanulok - ez persze romokba dőlt. de most jó minden. a történések menete úgy alakul, ahogy én szeretném. érzem, hogy erős vagyok. most nem fog feldönteni senki.
aztán nem így történik.

szeretem az iskolát, jót tett. minden a helyére billent. ez az egy biztos pont itt van. a másik meg néha megemberelhetné magát, vagy pedig szomorú véget ér.
temérdek időm van, ezt ki kellene használni valami értelmesre.