2013. szeptember 11., szerda

pleasure

csend van és harmónia ebben a tökéletes pillanatban. a fejem az ölemben tartott kólásüvegen pihentetem, álmosság uralkodik rajtam, a kellemes fajtából. a lábikóm belebújtattam az új, hihetetlenül puha mamuszomba.
nincs más, csak a gondolataim és én. halkan zúg a gép, együtt a nyugodt zenével. ez vált a napi rituáléim szerves esti részévé - az alfa állapot, a csend és a pihenés elegye. amikor már nem aggódok, hogy mi lesz holnap, csak élek és örülök, csak lézengek, mint egy apró, céltalan lélek. ez a tökéletes nyugodtság állapota régen történt meg velem. 
tartalmas napot hagyok a hátam mögött, minden emléke belém vésődött - a reggeli fél órán át tartó folyamatos nevetés, a viszonylag kellemesnek mondható tánc óra, a parkban töltött délután a többiekkel, beszélgetésekkel, aztán egy egyedüli csendespihenő a mozi előtt, egy padon. 
az este Daniel és én újra átéltük az első csók élményét, perceken keresztül, mindentől elzárva, minden gondolatot kirekesztve, szuszogva és mohón. ilyen régen volt, talán még soha sem. ezután minden megváltozott. gyökeret vert bennem egy érzés, ami most szétáradt bennem, és kiteljesedett a mindenek felett álló boldogság és elvarázsoltság. hazafelé is így tartottam: öles, határozott léptekkel, magam elé meredve, nem gondolva semmire, csak arra, mennyire boldog is vagyok. 
nem akarom, hogy ez véget érjen. talán most teljesedett ki a szerelem-dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése