2013. október 10., csütörtök

megsemmisültem.
azt akarom, hogy el tudjak neki mondani mindent. hogy oda tudjak menni hozzá és ki tudjam sírni neki magam. hogy ne legyek egyedül a könnyeimben megfulladva, szúró mellkassal, hogy valaki átöleljen és mondja, hogy ne féljek, vigasztaljon meg, törődjön velem. szeretetre van szükségem, és ezt eddig megkaptam. semmit sem értek, semmit sem akarok felfogni, ki akarok zárni mindent a tudatomból, lassan, hogy aztán ne maradjon meg a fájdalom. 
nem akarok tönkremenni, de nem tudok magammal mit kezdeni. azt akarom, hogy kapjak egy hosszú ölelést, hogy minden megoldódjon.
ahogy Szilvia mondta, meg kell tanulnom hogyan érezzem magam egésznek egy másik ember nélkül.
de ez nagyon nem megy nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése