2013. október 23., szerda

the sun doesn't shine

kedvtelen vagyok. alig ettem ma valamit, érzem a totális, megsemmisítő egyedüllétet eluralkodni rajtam. körül vagyok véve emberekkel, de nincs meg a lelki békém, ahogy érzem, hogy a  tudat alatt kapcsolódom valakihez. kicsit kétségbeestem, gondolkodom, mikor fog ez véget érni, mikor történik már valami, ami ezt az egészet feloldja, és minden elmúlik, minden megváltozik.
tegnap Grétával töltöttem az estét, kiöntöttem neki a lelkem, megbeszéltünk mindent, amit csak lehetett - három órán át tartó beszélgetést folytattunk, szünet nélkül, folyamatosan. bármi is történik, bárki is lép a képbe, mindig ő lesz a legjobb barátnőm, mindig ő lesz az első számú. 
egy padon ücsörögtünk, pizzát ettünk, kellemesen meleg volt az este, és sokat nevettem. de ennek ellenére akkor is bennem volt az érzés, hogy nem jó, rossz egyedül. és hiányzik minden. és minden.
napok óta nem sírtam, valami tőlem eltérő különös módon a könnycsatornáim ellenállnak (valamiképp helyesen is cselekednek). nem akarok szomorkodni, semennyire, de egyre jobban magányosnak érzem magam. a mondat, miszerint meg kell tanulnom, hogy érezzem magam teljesnek egy másik ember nélkül, idejétmúlt. képtelen vagyok erre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése