2013. november 30., szombat

prom night!

2013. november 25., hétfő

kiss me hard before you go

irodalomkönyvek és jegyzetek közé furakodva töltöm az estét és kimerültem. és ez a mondat ragadta meg a a szemeimet: az emlék szükségszerű elhalványodását jelenti.
mostanában sokat gondolkodom ezen. az évek összefolynak, az emlékek elavulnak, átalakulnak, más formát öltenek és elfelejtődnek.
néha úgy szeretnék egyet-kettőt előhozni. és nem attól tartani, hogy negyvenéves koromra mindent elfelejtek, minden megszűnik és nem maradnak meg az akkori érzések, a pillanatok, úgy, ahogy sajnálatos módon már most sem. 
elragadott a juhász gyulai gondolkodásmód.
megemlékezés az egykoriakról, mindentől függetlenül, csak úgy, puszta elgondolkodásból.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
(élsz és uralkodol örökkön. Amen.)

2013. november 24., vasárnap

nincs nyugalom, csak egy állandó belső feszültség, valami oknál fogva, egy veszélyhez hasonló érzés, ami valami zselés állagot alkot és rátelepedett a mellkasomra, szüntelenül ott maradva. néha legszívesebben felképelném magam, hogy térjek észhez és kapjam magam tökéletesen össze, és rendezzem meg a magamról kialakított képet valami erőteljesebbé és elviselhetőbbé. 
mikor pénteken elindultam otthonról, megint olyan történt, ami megkevert mindent bennem... és megsajnáltam őt. de aztán csak nevettem magamon, hogy lehetek ilyen egyszerű. szánom őt és látom a konstans gyötrődését és teóriákat gyártok a tettei mögé. próbálom elhinni, hogy tényleg az van amit gondolok, és nem állítom be őt egy érzéketlen lénynek, hiszen soha nem volt az.

az egész hétvégét a kékszemű, hatalmas szakállú medvémmel töltöttem. és ez az ideális állapot - amikor gondtalan vagyok, elveszek a karjai között, érzem az ajkait az ajkamon, az arcomon, mindenhol és hallgatom a nyugtató, mély hangját és a kedves szavait. nagyon megváltozott, nem az az ember, aki ezelőtt pár hónappal volt - tökéletesen pozitív fordulatot vett és kitartóan uralkodik a szívemen.
ő az én kis férjem, a tökéletes kiegészítőm.

2013. november 19., kedd

 a minden

2013. november 16., szombat

amikor az ember boldog, nem olyan kreatív, mint amikor felemészti a szomorúság és a gondolatai is csak a depresszió termékei. most más tölti ki az agyam: az iránta érzett szerelem és a vele kapcsolatos gondolatok.
szokatlan módon egyedül vagyok szombat este. nem szeretek nélküle lenni, nélküle aludni, csak érezni akarom a közelségét és az éjszaka közepén hirtelen a karjaiban találni magam.
imádom őt. és ő is imád engem.

2013. november 12., kedd

iszonyatosan, visszavonhatatlanul, és kétséget kizáróan szerelmes vagyok. nincs más a fejemben, csak ő, rá gondolok állandóan, tervezem vele a közös jövőt és csakis rá tudok koncentrálni a nap minden percében. mindent szeretek a kis komisz személyiségében. ahogy törődik velem, teljesen más világba varázsol, és odáig van értem, kárpótol minden szarért, amit az iskolában kell tapasztalnom, és csak ő az, akiért várom a nap végét.
leírhatatlan érzés.

2013. november 6., szerda

this is how we do

teljesen másképp viselkedik. megváltozott. mintha kicserélték volna?
kellett neki a változás, az egyedüllét, hogy szétszaggassa magát belül, és a romokban csak én maradjak ott, én figyeljek és én tátongjak a tudata apró maradványaiban, amikor rájött, hogy csak én kellek és mindene hozzám húz, minden emlék hozzám köt és mindenről én jutok eszébe.
felvette az igazi mackó énjét, aki magához szorít, beszívja az illatom és csak ölel és nem enged el. aztán rám néz, azokkal a nagy, gyönyörű kék szemeivel és a dörömbölő hangjával elmondja, hogy szeret. 
minden megváltozott, minden ezerszeresére javult, mintha újra a nyakamba öntötték volna a szerelmet. újult erő uralkodik, meg ő. 
hihetetlen leírni, mennyire más lett.