2013. november 25., hétfő

kiss me hard before you go

irodalomkönyvek és jegyzetek közé furakodva töltöm az estét és kimerültem. és ez a mondat ragadta meg a a szemeimet: az emlék szükségszerű elhalványodását jelenti.
mostanában sokat gondolkodom ezen. az évek összefolynak, az emlékek elavulnak, átalakulnak, más formát öltenek és elfelejtődnek.
néha úgy szeretnék egyet-kettőt előhozni. és nem attól tartani, hogy negyvenéves koromra mindent elfelejtek, minden megszűnik és nem maradnak meg az akkori érzések, a pillanatok, úgy, ahogy sajnálatos módon már most sem. 
elragadott a juhász gyulai gondolkodásmód.
megemlékezés az egykoriakról, mindentől függetlenül, csak úgy, puszta elgondolkodásból.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
(élsz és uralkodol örökkön. Amen.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése