2014. január 30., csütörtök

the sadness will never end

nem működik velem semmi, megragadtam ezen a ponton és levegőért kapkodok. teljesen összezuhantam, de nagyon jól tartom magam. csendességbe burkolózok, ez az én kis álcám. falom a könyveket, mert izgalmasabbak, mint a valóság, és lassan szépen felemésztem magam. a szomorúság lassan eléget abban a megfogalmazhatatlan okokkal teli tűzben. 
kezdek rájönni a dolgokra, összerakosgatni magamban a képeket, és megváltoztatni a nézőpontjaimat arról, amik azt hittem, hogy eddig stabil részét képezték az életemnek.
de szerencsére még van, akibe kapaszkodhatom, aki szeret, és tart a medvemancsaival mindenen át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése