2014. június 22., vasárnap

csak hat trónok harca részt néztem meg egyhuzamban.
megállíthatatlan

2014. június 17., kedd

Ich habe nur Deutsche Gedanke. Ich kann es nicht mehr ertragen.
hilfe, hilfe!
mein Leben ist kaputt, meine Gedanken sind in der falsche Richtung.
warum denn?
warum sollte es passieren.
ich verlange alles zu vergessen

2014. június 16., hétfő

nem birok a tanulásra koncentrálni, elegem van mindenből, leave me alone.
már csak 1, vagy két nap és vége. végre

there has been a change - I don't now, if it really means anything, or only remains a shiny-miny toy

2014. június 10., kedd

i will always want you


az ágyamban fekszem, nálam van az egyik ruhadarabja. beleszippantok, magamba szivom az illatot, és elönt az az érzés, mint amikor először lèptem be hozzá, és mindenhol ez az illat uralkodott. odakinn esett a hó, ő eljött értem a vasútra kocsival. sötét volt, én féltem a vele való találkozástól, de boldog voltam, hogy ott ülhettem mellette. nagy mackóként ült a kis kocsiban, sapkában volt, én pedig aprócskának éreztem magam mellette. pont akkora volt a szakálla, amekkoraként szeretem, és arra a pillanatra örökké emlkékezni fogok, mikor felnéztem rá. és ő visszanézett rám, és mosolygott rám, és belevéste magáft a lelkembe. akkor tört meg a jég.
mikor beléptem a házba, a szobájába, ez az illat fogadott, és azóta is ez vár rám. hihetetlen, mennyi minden eszünkbe jut egy illatról, egy pillanatról.
és mennyiszer kísér ez engem boldog állapotba.
szeretem őt.


2014. június 9., hétfő

don't stop loving me

agyhalottnak érzem magam, és az is vagyok. nem akarok még éjszakába nyúlóan tanulni, pedig még azt kéne. lassan beszívni a tudást az agyamba, és ott elveszni a sok információáradat között, nem találni a helyet, gondolkodni azon, hogy ez vajh' eszembe fog-e jutni csütörtökön. még kilenc tétel hátra van, és én nem tudom, be fogom-e fejezni. délben kezdtem, most hagytam abba, és meghalok. van-e értelme? van-e? remélem, hogy igen. és emlékezni fogok. és nem fog összekavarodni a sok katyvasz.
fáj a nyakam.

az egész hétvégét Daniellel töltöttem - egy péntek esti hosszadalmasabbnak nem mondható ivás és pizzacsiga evés után a barátokkal voltunk, én meg a saját fojtó álmosságommal küzdöttem. minden helyreállt másnap is - a legjobb barátnőmmel, az őrült fiúkkal a nyársalásos, nagy beszélgetős, középrészeg estén, a tűz mellett, nyulat hajkurászva, kiscicákat kézben tartva. majd vasárnap este sütögetés Daniel kis-nővérééknél, ahol túl sok pálinkát ittunk. és mindezek tetejében a hétvége koronázása az volt, mikor talán hajnali négykor Daniel a fejem ölelte, én belebújtam az ölelésébe, pedig félálomban fel sem fogtam, hogy mi történik. csak annyit mondott, hogy buta vagyok és szeret, temérdek puszit adott, aztán természetes módon folytatta kiütött állapottal felérő alvását.
boldog voltam.

2014. június 5., csütörtök

do I wanna know?

jeles ez a huszonegy óra harmincegy. tizenegy órával ezelőtt ekkor rohantam a vonathoz, a táskám fogva, Lorkával a nyomomban, egy kalandos angol érettségi után. félredobtam a töritételeket, hogy fuck you, fuck you, too, fuck all of you.
az ölemben most nyelvtan tételek vannak. nem fogom őket megtanulni, félrerakok mindent, mert egy elkeserítő lustaság uralkodott el rajtam, és most a motiváltságom a földre lepottyant.
minek tanuljak törit, ha lószart sem ér?
napokat, heteket, hónapokat töltöttem vele
és mi az eredmény
semmi.
félek attól, hogy odaállok, kihúzom, kidolgozom, és nem is arról fog szólni a tétel, amit eredetileg tanultam, mert kitalálnak valami roppantul frappáns megoldást, hogy igen, ezaz, basszunk ki a szerencsétlen gyerekekkel, ha már az írásbeli részen nem sikerült.
de ha ez lesz, átváltozom oroszlánná, rage-et termelek, betámadom őket és szétszaggatom őket véres cafatokra. majd az arcukba ordítom: hát ezért tanultam? ezért tettem tönkre a napjaimat? ezért felejtettem el minden más programomat, hogy jól kibasszatok velem?
köszönöm, nem.
leave me alone.
valaki dobjon meg egy kis magabiztossággal, please.
mert ez így egészségtelen, hogy a saját motiválatlanságom fojt meg.
kérem, mondjátok, hogy nem így lesz.
mondjátok, hogy sikerül majd.
hatvanöt százaléktól boldog lennék.

végeztem az angollal - like a lvl 90 destruction warlock
tanulhatok törire - counterspell
(csak a wow)

2014. június 3., kedd

gosh



egész jó kedvem volt még reggel. felvettem a kis fehér cipőmet, vettem magamnak a régen nem látogatott pékségben egy doboz kólát meg egy sós négyest, azt majszolva léptem be a suliba, néztem az elszáguldó embereket, és felfogtam, hogy ide már soha többet nem jövök vissza. leültem a kis padba, beszélgettem a három legjobbnak nevezhető barátommal, örültem a magyar érettségi eredményemnek. aztán történt a lejtőn történő lecsúszás, amikor is szembesültem az emelt eredményeimmel. éreztem, hogy szöknek a könnyek a szemembe, de nem akartam ott sírni az igazgatói előtt. lapozgattam az angolt és nem akartam elhinni, hogy ennyire alulteljesítettem magam. elfogadható eredmény lenne, ha nem anglisztikára készülnék, és nem szoktam volna kilencven százalékkal túlszárnyalni az átlagot. erre szembesülnöm kellett a csúfos alulteljesítésemmel, a komoly nyolcvanegy százalékkal. ezt még túl is léptem volna, na de következett az abszolút kabaré. a töri. nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. ki sem tudtam olvasni a kedves javító értékelését, mire összekapartam a végeredményt, akkor már elkezdtem bőgni, pedig tudtam, hogy körülbelül ennyi várható. na de akkor is! 
mindenki ott vigasztalt, én meg megalázva éreztem magam a többiek felfelé ívelő teljesítménye miatt. a némettanárnőm ölelgetett, meg az iskolatitkár, akit már fosos korom óta ismerek. és én meg csak sírtam, mint egy szánalomra méltó kis ovis. most nulla motivációm - mégis megtanultam kapásból öt tételt, hogy azért mégse ilyen csúfos véget érjek. 

2014. június 2., hétfő

füstöt fújsz az ágyamon

sötét van. tételek vannak sorra az alkarom alatt, ahogy pötyögök, lusta konty a fejemen, nagy, fehér pulóver és fáradtság az arcomon. egész nap történelmet próbáltam beleerőltetni az agyamba, négy témakört tanultam meg és további egyet kidolgoztam. szóval ez egy viszonylag produktív napnak sikeredett, de így is le vagyok maradva a lustaságom miatt.
szombaton Daniellel beültünk autóba, és elmentünk egy hotelba wellness-napozni. kisebb problémák adódtak - például egy órát vártunk a szoba előtt, eltévedtem a wc-hez vezető úton, és miután megkaptuk a kis birodalmunkat, az éhségtől korgó gyomorral megindultunk, hogy valami élelmet keressünk, viszont egy órányi parkolás és égve maradt lámpa miatt a kocsi akkumulátora lemerült, amitől teljesen idegesek lettünk. elindultunk varázslatos észjárással gyalog, hogy éttermet keressünk, majd elfordultunk a szállodától jobbra, ahol véget ért minden. végül felmentünk, dühödten, éhesen, majd inkább fürödni indultunk. viszont, mikor felvettük a szállodai köntöst, áldott nyugalom uralkodott el rajtunk, és már csak röhögtünk az egészen.
egy csodás napot töltöttünk el, sokat szaunáztunk (kipróbáltunk mindent, amit lehetett), jakuzziban áztattam magam, pezsgőfürdőztünk és medencéztünk egész nap, végül teletömtük magunkat vacsorával, annyit ettünk, amennyit bírtunk, sétáltunk egy nagyot a birtokon és bedőltünk az ágyba. 
reggel a lejtőn legurítva indítottuk be a kocsit (teli pocakkal), én röhögve futottam utána, majd mikor elhajtottunk, megláttuk, hogy a szállodától balra körülbelül negyven kajálda és gyorsbüfé volt egymás hegyén-hátán. 
összességében egy csodás hétvége volt, és biztos, hogy vissza fogunk menni oda.