2014. június 5., csütörtök

do I wanna know?

jeles ez a huszonegy óra harmincegy. tizenegy órával ezelőtt ekkor rohantam a vonathoz, a táskám fogva, Lorkával a nyomomban, egy kalandos angol érettségi után. félredobtam a töritételeket, hogy fuck you, fuck you, too, fuck all of you.
az ölemben most nyelvtan tételek vannak. nem fogom őket megtanulni, félrerakok mindent, mert egy elkeserítő lustaság uralkodott el rajtam, és most a motiváltságom a földre lepottyant.
minek tanuljak törit, ha lószart sem ér?
napokat, heteket, hónapokat töltöttem vele
és mi az eredmény
semmi.
félek attól, hogy odaállok, kihúzom, kidolgozom, és nem is arról fog szólni a tétel, amit eredetileg tanultam, mert kitalálnak valami roppantul frappáns megoldást, hogy igen, ezaz, basszunk ki a szerencsétlen gyerekekkel, ha már az írásbeli részen nem sikerült.
de ha ez lesz, átváltozom oroszlánná, rage-et termelek, betámadom őket és szétszaggatom őket véres cafatokra. majd az arcukba ordítom: hát ezért tanultam? ezért tettem tönkre a napjaimat? ezért felejtettem el minden más programomat, hogy jól kibasszatok velem?
köszönöm, nem.
leave me alone.
valaki dobjon meg egy kis magabiztossággal, please.
mert ez így egészségtelen, hogy a saját motiválatlanságom fojt meg.
kérem, mondjátok, hogy nem így lesz.
mondjátok, hogy sikerül majd.
hatvanöt százaléktól boldog lennék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése