2014. november 18., kedd



ezt a számot hallgattuk szolnokra menet, woodstockban, ráztuk rá a fejünk, éreztük minden egyes momentumát.


nem akarok tanulni, semmit sem akarok csinálni, csak otthon lenni és vegetálni a kis világomban. bárcsak skandira mentem volna angol helyett. megcsináltam így is, minorként, de főszakként lett volna az igazi.
jó volt csütörtöktől keddig otthon. nem szeretek itt lenni pesten, egyedül. jó volt vele feljönni, ölelni magamhoz, miközben én benn ülök a kocsiban, ő pedig átfonja a karjait a testem körül és az arcát a mellkasomba nyomja. szeretem megfogni az arcát, a szakállát, belefúrni az ujjaimat, megérinteni az állkapcsát, megpuszilni a puha bőrfelületet az arcán, megsimítani a kis haját és szeretni őt. vele minden tökéletes.
szavakkal elmondhatatlan, hogy mennyire szeretem őt. nélküle semminek sincs értelme, itt egyedül elsorvadok, már csupán a jelenléte pozitív energiával tölt el.

csak arra tudok gondolni, hogy találjon itt állást, és együtt lakjuk, építsük fel a közös életünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése