2014. november 6., csütörtök

itt vagyok megint pesten, teleettem magam zserbóval, este hat óta tanulok, talán ötven oldal volt a svéd házi, meg két fogalmazás-féleség. majd reggel felkelek, hogy befejezhessem.
voltam ma dankával, vele ébredtem. temérdek időt töltöttem apival és anyával. a kórházban kezdtem, vérvételen folytattam, hogy megtudjam a tegnap este eredményét. nem akarom közölni, gyógyszert szedek, majd talán elmúlik, ami van. nehéz a lépés, fáj az alhasam, nevetni is szenvedés néha, valamikor nem érzek semmit, valamikor állandóan szúr.
a kezem sajog a lecsapolt vér hiánya miatt, gyenge és hideg, fáj a szúrás helye. sóhajtok, megfürdök, alszok, kelek, két és fél órát töltök reggel a csodás svédórán, majd találkozom muhítóval és browniet sütünk és találkozunk a többiekkel. hihetetlen, hogy mennyi mindenki hiányzik az osztályból, olyanok is, akikre nem gondoltam volna. főleg a buszos utazótársam, a hülye humorával és a tenyérbemászó személyiségével, ami valahogy engem akkor is elbűvölt mindig.
kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő.
nem vágyom másra, hogy ismét dani ágyában alhassak és mellette biztonságban és otthon érezhessem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése