2014. november 1., szombat

nehez napokon vagyunk tul. feltunk, sirtunk, remegtunk es egymasba olelkezve alltunk. belefurva az arcom a nyakaba szipogtam, es teljes testemben reszkettem, o pedig atfonta a karjait a testem korul, elarasztott puszikkal es mellettem allt. nincs rendben par dolog az egeszsegemmel. de mi vagyunk lily es marshall, nekunk egyutt kell maradnunk. mindig.
most itt alszik mellettem, hortyog, szep csendesen, de jelzi a jelenletet. meleg van a takaro alatt, a szemem kezd elnehezulni az almossagtol. a tvben a happy ending szol, elotornek bennem a szalagavatos erzesek, es szomoru leszek. nem akarok visszamenni pestre, itthagyni a kellemes otthonomat, a tobbieket megint egy hosszu hetre, felmenni a lakasba, hogy lelkileg (es tobbnyire fizikailag is) egyedul legyek.

3 megjegyzés:

  1. mi a baj Niki? :(((
    btw az utolsó résszel ugyanígy vagyok :c

    VálaszTörlés
  2. hát sajnos ez nem blogonmegosztós-fajta :(
    ugye? hate BP

    VálaszTörlés