2015. február 16., hétfő

csak azt tudom írni, mennyire imádom őt. 
milyen jó érzés, hogy vele indulnak a napjaim, most a hetem is. nemsoká megyek suliba, ő éppen hortyog az ágyamban, nyakig betakarózva, pedig tegnap váltig állította, hogy halál meleg van idebenn.
imádom a kis lábujjait is, amint egymáshoz simulnak a lábai, mintha álmában éppen álldogálna valahol. 
imádom, hogy feljött hozzám a hétvégére, hogy törődik velem, gondoskodik rólam..
imádom, hogy elvitt a macskakávézóba, és ahogy letagadta, hogy oda visz, nehogy gyanút fogjak, aztán mikor megláttam a táblát, a nyakába ugrottam és a visítás és a sikítás közti hangot adtam ki, ő pedig bután nevetett rajtam.
imádom, ahogy eltévedtünk a király utcánál, és ő kellett, hogy kivezessen minket, pedig még soha nem járt ott.
imádom, amiért tegnap még a sétát is bevállalta velem a városban.
imádom őt, mindenhogy, minden körülmények között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése