2016. február 23., kedd

olyan érdekes, hogy amióta újra írok és alkotok, minden ugyanolyan lett bennem, mint anno hat-hét-nyolc évvel ezelőtt, és ez megbotránkoztat. ugyanazok az érzéseket érzem, ugyanazokat a zenéket hallgatom, atomnosztalgia uralkodik rajtam, és ez valahogy olyan nehezen illeszthető bele a mostani érett, komolyodott életembe.
viszont az boldogsággal tölt el, hogy az írói készségeim nem voltak a földbe döngölve és elfeledve, mint ahogy azt én gondoltam. még mindig ömlenek belőlem a szavak, csak önszórakoztatás céljából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése