2016. február 2., kedd

régen írtam.
nagyon sokat változtam.
a Good Will Hunting megnézése után rájöttem a tipikus és mindenkori témára, amely mindig foglalkoztatja az embert, ami mindig is jelen volt mind a költészetben, mind a művészet bármely ágában: az ember aprócska kis jelentéktelensége ebben a nagy világban, az életünk átlagossága. persze, nincs okom panaszkodni, még így is irigylésre méltó életem van sok tekintetből.
úgy érzem, hogy sok minden lapul bennem, de nem tudom hogyan használjam ki. a lustaság a legfőbb irányterelő, bármikor is elhatározok valamit, az soha nem történik meg. mindig odébbcsúszik, mindig átkonvertálódik valami mássá, valami lényegtelenné, valamivé, ami csak köddé válik.
az egyetemi szünet már megőrjít, lassan vágyom vissza oda, ahová egyébként csak börtönként gondolok. most menni akarok, gondolkodni, irodalomba burkolózni, teóriákat megoldani, olvasni. a vizsgaidőszak kedvenc részei az Artur Lundkvist és az Edgar Allan Poe versek feltérképezése volt, azok megoldása és csak úgy szimplán a vizsgára készülés folyamata. tudom, nem vagyok normális.
sok minden mindig változik a fejemben és gondolkodom is gyakran, hogy miért vezetek gondolati naplót, miért nem olyat, amiben a tetteket írom le? sokszor olyan dolgok nem férnek be a kis agyamba, amikre később nagyon jó lenne visszaemlékezni. érzések, gondolatok, tettek.
jelen pillanatban csak arra gondolok, hogy két hét után most nem fogok először Dvel aludni. utálom, hogy az élet egyik kezével ad, de elvesz a másikkal. miért lakhattunk együtt fél évig, miért szoktam hozzá a jóhoz, és most miért rossz beletörődni abba, hogy már nem így van? pedig mennyi együtt töltött év áll még előttünk. 
jó belegondolni abba, hogy nem kell félnem attól, hogy vajon mikor szakítunk, mert minden tökéletesen működik a szerelemnek nevezett gépezetben, és ha ebbe belegondolok, mosolyognom kell. ugyanúgy szeret, mint régen, sőt talán a napok telésével egyre jobban. nem kell félnem attól, hogy mikor lesz vége, mert magabiztos minden. és ez jó.
és ez a klip, mintha csak rólunk szólna. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése