2016. április 25., hétfő

back to friday

iszonyatosan álmos és fáradt vagyok, és semmi nem tud kizökkenteni ebből az állapotból, még az sem, hogy csináltam magamnak forró barackos teát, és hogy végre megrendeltem ebayről a falmatricát a szobába, ide fel pestre. szétmegy a fejem, mostanában mindig fáj, és fogalmam sincs miért.
temérdek tanulnivaló sorakozik mellettem - ezen a héten egy beadandó, egy zh és egy prezentáció, jövő héten öt zh és egy beadandó, és megfulladok a tennivalókban. kissé örülök, hogy most kell valamit csinálnom, és nem semmirekellősködöm, de azért mégis, ez már kicsit túlzás. mini vizsgaidőszak az eredeti előtt.
rengeteg napja nem írtam, mert mindig fáradt voltam vagy szimplán lusta. és most szánok egy egész bejegyzést annak, hogy mik történtek az elmúlt napokban, ahelyett, hogy kiselőadást csinálnék - hátha ettől felébredek (na meg a tea passzív koffeinjétől).
a péntekem egy csodálatos keveréke volt az egyedül eltöltött kellemes időnek és a társaságban nevetős, könnyezős estének. D feljött pestre munka után, és összeszereltük a szó szerinti king size bedem, aminek különleges jellemzője, hogy faltól falig ér a keskeny szobámban (persze, nekem van helyem itt a másik kuckós résben, nem foglal el minden szegletet a szobában, mégis sokkal otthonosabbnak néz ki tőle az egész hely).
akkor még meleg volt, D pedig szokása szerint buta volt, és fehér pólóban és krémszínű rövidnadrágban jött el ágyat szerelni, aminek a végeredménye az lett, hogy a ruhája bekoszolódott és teli ment apró szálkákkal. látni kellett volna, ahogy beszenvedjük az ágy darabjait a liftbe, majd betömörülünk melléjük és azon nevetünk, mennyire szerencsétlenek vagyunk. aztán persze konstans bombáztam a kérdéseimmel,  és úgy éreztem magam, mint egy ötéves, aki végignézi, hogy apa összerakja az ágyikóját, és a lehető összes módon próbálja akadályozni, idegesíteni és visszatartani őt. viszont aktívan hozzájárultam ahhoz, hogy az ágyam egyben legyen, hiszen D megengedte, hogy befúrjak egy csavart a helyére. aztán mégegyet és mégegyet. 
iszonyat boldog voltam, hogy feljött hozzám és megcsinálta ezt nekem. jó volt ott látni abban a pici szobában és halálra ölelgetni őt egy hosszú hét után. és talán kicsit eszembe is juttatta, milyen érzés volt, mikor minden pénteken együtt pakoltunk össze, raktuk be a bőröndöm a csomagtartóba és indultunk hazafelé kocsival a zöld tájban.
aztán hazavittük Át, It, és Gt, viszont Gre szerencsétlenségéhez híven egy órát kellett várnunk. kellemes volt ott állni lenn a nyári melegben, nyolc órakor is világosban, hallgatni Á és I idióta szövegeit, többek között arról, hogy a lakótársaim minden bizonyára denevérek lehetnek (senki ne kérdezze, hogy jött fel a téma). onnantól kezdve az egész este azzal telt, hogy teli torokból nevettem rajtuk. Gt végül körülbelül nyolcezerszer hívtuk fel és magyaráztuk el neki, hogy hova jöjjön, míg nekem kellett elébe mennem, hogy idetaláljon.
egész kocsiúton hazafelé Á a szokásos vicceivel szórakoztatott, Ivel kontrázva, néha pedig megszólalt G is, én pedig megsemmisültem a sok nevetéstől. ha velük összekerülök, nincs olyan pillanat, hogy ne nevetnék, amit egyszerűen imádok. 
aztán eldöntötték, hogy menjünk el még a törzshelyünkre (irtó vicces ezt leírni, de így van, mert mindig oda járunk és nagyon jó barátunk mindkét tulaj), mert két nyomoronc diszkót csinál és mindenképpen meg kell néznünk. nem viccelek, az egyik neve kenyér volt. ennél frappánsabb és találóbb dj nevet keresve sem találnánk. csatlakozott hozzánk S és A, és azzal szórakoztunk, hogy bármi furcsa dolog történik, iszunk. annak ellenére, hogy aljaparti volt, és csak a vicc kedvéért mentünk oda, reggel hatra estünk ágyba Dvel, aki iszonyat cukin bújt hozzám akkor. 
az egész estét Gvel töltöttem, mivel mindenki megindult a kis útjára, mi meg ketten maradtunk és cigizgettünk, kitárgyaltuk egymás magánéletét, problémáit, szerelmi életét és a wowot. ő az egyetlen srác a társaságból, akivel ha kettesben maradok, mindig van téma, nem a kommersz alapdolgokról beszélgetünk, és önmagam lehetek mellette. ő egy iszonyatosan szeretetre méltó srác, hatalmas humorral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése