2016. április 13., szerda

éppen cause and effect esszét kellene írnom arról a témáról, hogy cheating at schools in Hungary, de jelen pillanatban csak vergődöm felette. már megvan a szerkezete, a pontokat meg majd szépen leszedem a netről és paraphrasingelem, aztán jónapot. 
elgondolkodtam azon, hogy korrepetálnom kéne svédből, vagy oktatni, kezdőket szépen, elölről, ugyanazzal a módszerrel, ahogy mi is tanultunk, mert úgy érzem, azt el tudom magyarázni érthetően és alaposan, sőt, még a kiejtésem is megfelelő. sőt, inkább jónak mondanám. jól jönne egy kis zsebpénz olyan dologból, amit szeretek is csinálni, és nem érzem kényszernek, ha már a patronáltam egy seggfej, aki azt hiszi, hogy én azért vagyok, hogy kiszolgáljam az összenőtt szemöldökű seggét. tehát nem, én ennél okosabb vagyok. és a svenska utifrånom is lelkesen és naivan kölcsönadtam neki az első alkalommal, nem hiszem, hogy azt bármikor is visszakapnám. brühü.
szóval most itt van előttem egy cherrycoke és minden vágyam mást csinálni, minthogy esszét írjak. soha nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek. az előbb, mikor lementem kóláért, hogy ébren tartson valami, egy pillanatra elidőztem az első erkélyfolyosón és bámultam a tájat. a hegyek mögött átsütött a nap, a fák kizöldelltek, minden olyan HD volt és csodálatosan békés. nem zúgott végre a vonat, meg a sok ott elhaladó autó is valahogy elhalkult - a felhők is szép rózsaszínek és narancssárgák voltak, és hihetetlen jó érzésem támadt ettől az egésztől.

ma, ahogy a suliban baktattam reggel a nyomtatós felé, szembe jött velem egy narancssárga hajú szemüveges lány, aki kísértetiesen ismerős volt, és abban a pillanatban eszembe is jutott, hogy ki ő - egy emberke, akivel anno még tizenkét-három éves koromban beszélgettünk, akkor még msn-en, mert ugyanazért a német bandáért rajongtunk. tök sokat dumáltunk és webkamoztunk, sőt, még a régi óvodásszintű sztorijaimba is beleírtam őt, mert annyira vicces, de akkor tök jó sohanemfogunktalálkozni,demindennapbeszélünkésnevetünk barátnőmnek tartottam. és keresztülnézett rajtam, sőt még a facebookos ismerősei közül is törölt, ami egy icipicit szarul esett, bár nem is tudom, hogy igazán miért. aztán mikor kivártam az ezer évig tartó sort a nyomtatósnál, és elindultam órára, megint szembe jött velem a folyosón, pont ott, ahol azelőtt találkoztunk, de most ő jött abból az irányból, amiből akkor én. és mi történt? mikor ránéztem, az egyik barátnőjével kezdett el csevegni menet közben és elfordította a fejét. kicsit a szívembe hatolt, bár tényleg nem tudom, miért. régen volt, kicsik voltunk, de biztos voltam benne, hogy felismert, és hát na. engem érdekelt volna, mi van vele.

aztán végül Llel beszélgettem szokás szerint óra előtt, vagyis vihogtunk, mert mindig azt tesszük - mindkettőnk imád ordítva nevetni, amin persze a többiek nevetnek ugyanígy. végül szembe jött velünk F, egy barátnőm angolról, aki iszonyat bolond, vele is elbeszélgettünk egy sort, majd nevettünk a vicces történésein, végül egy borzasztó unalmas órát végigültünk. levezetésképp pedig Llel megettünk egy gyrost a sarkon és egymást szórakoztattuk alkoholmámoros sztorikat mesélve.

most pedig behúztam a függönyt, mert valamiért hatalmas forgalom van a folyosón és hangosan beszélgetnek az emberek az ablakom előtt állva, ami nemigen tetszik.
vissza kell térjek az íráshoz, mert soha nem fogom befejezni az esszét. egyszerűen utálom, ha valamit kikényszerítenek belőlem, és arról kell írnom. vagy jön magától, vagy inkább semmi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése