2016. május 16., hétfő

eurovision


(update: azóta kb negyvenszer hallgattam meg ezt a számot. eléggé iszonyatjó)

írom az olycklig kärlekshistoriamat svédre, ami az utolsó fogalmazásom lesz ebben a félévben, és már körülbelül nyolcszáz szónál járok az ezerből, tehát igen jól haladok. majd talán közzéteszem itt a magyar verziót (igen, kettőt is írtam, lefordítom).

ez a szám incredible. az eurovízióból ez volt az egyetlen, ami tetszett. a múltkor elmondtam L-nek, hogy szurkolok a magyar srácnak, mert viszonylag jó zenét csinált, és megérdemelne valami jó helyezést, mire kibukott, hogy ez egy politikától túlfűtött szar, és hogy felesleges nézni, mert bunda az egész, nem a zene számít itt. és igaza volt, az az urkán szám azon kívül, hogy a háborúról szól ukrajnából, egy szar zeneileg. (persze ez csak az én véleményem.)
együtt néztük apival, anyával, Dvel, aki a földön feküdt, somersbyt ittunk és pizzát ettünk, a hangulat pedig egész jó volt, ahogy értékeltünk minden fellépőt és végigpofáztuk az egészet, mivel az összes szám szinte fos volt. kivéve ez a gyönyörűség.
elképzeltem, milyen jó lenne elmenni Svédországba, az életem legnagyobb álma. felfedezni mindent, megnézni a gyönyörű szőke férfiakat, csorgatni a nyálam utánuk, bejárni az egész landskapot, elmenni Izlandra is, és sóvárogni azután, hogy Skandináviába költözzek. egyszer ez lesz, ha rajtam múlik - ha már nem skandinávnak születtem, megpróbálok azzá válni. 

ez a lett srác annyi idős mint én, és lám, micsoda zenét csinált. bár lorde-dal is ez van, fiatalabb nálam, és miket ért el az életében. én pedig itt vagyok az ábrándaimmal és vágyaimmal, amik csak az én fejemben élnek, és valószínűleg soha nem lesz belőlük semmi.

a hétvégén többször is csalódtam a sógornőmben. elmentem D-ékhez, hogy végre találkozhassak megint a kisbabával, megnyomkodhassam, megszeretgethessem és odaadjam neki a kisujjam, hogy rámarkoljon az aprócska kezével, és rám mosolyoghasson a kicsi, fogatlan szájával és a puffadt babaszájával, hogy megszimatolhassam a puha bőrét, és végre fel merjem venni, hogy életemben először babát tarthassak a kezemben. és mi lett a vége? három órát vártunk rájuk mindkét nap, majd csak öt percre jöttek át. én elbőgtem magam, miután elmentünk Dvel a buszmegállóba, aztán vigasztalt, hogy majd két hét múlva több idő lesz vele lenni. én meg igazából nem csak azért sírtam, mert nem láthattam a babát, hanem mert rohadtul nem érzem magam családtagnak, hiába vagyok már ott három éve és lassan két hónapja, tök feleslegesnek éreztem magam, ami felidegesített és elkeserített. aztán D azt mondta, hogy hülyeségeket képzelgek, és igenis a család része vagyok, mindenki szeret, és már nem csak D barátnője vagyok, hanem Niki.
néha rámtör ilyen képzelgéshullám és depresszió, de hát tőlem nem is lehet mást elvárni.

D eladta a kocsiját, amiért elég szomorú vagyok. valami olyan srác vette meg, aki semmit sem ért a kocsikhoz, egy éve van jogsija és fél éve vezetett utoljára. Dnek kellett elvinnie próbakörre, és ő vezetett, a srác pedig megdícsérte a vezetési stílusát. ezen elmosolyodtam. szeretem, mikor vezet. olyan független és magabiztos akkor, semmi nem zavarja. szexi közben. 
szóval kitalálta, hogy majd ő biciklit és robogót vesz a pénzből, majd gyűjteni fog egy normális kocsira, de tudom, hogy nem így lesz. mindent eldönt, aztán soha nem viszi rendesen véghez. vagy a másik véglet - hülyeségeket talál ki, aztán gyorsan meg is valósítja őket, aztán nekem kell azt hajtogatni neki, mikor sopánkodik, hogy én megmondtam.
el se tudom mondani, mennyire imádom őt.


a hétvégén találkoztunk G barátnőjével is, aki pontosan illik hozzá - mindketten szexmániások és bolondok. igazából nem sokat beszélgettem vele, de épp elég volt, hogy konstatáljam, hogy lesz helye nálunk. D behányt azon a "bulin", körülbelül hat év után, rettentő vicces volt, ahogy visszajött a wcről falfehéren, és közölte, hogy menjünk haza.
elégedett vagyok, hogy G akkor is beszélgetett velem hosszan és sokáig, mikor a barátnője ott volt. bebizonyította, hogy tényleg barátok vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése