2016. május 30., hétfő

lett konzulensem, úgy néz ki. pénteken csak úgy unottan, kíváncsiságból felmentem megnézni az emailjeimet és ott várt egy üzenet egy igen prestigious tanártól, hogy igen, elvállal, mehetek az irodájába csütörtök délután fél egy és fél kettő között. teli szájjal vigyorogtam, aztán elkezdtem ugrálni örömömben, hogy mégsem annyira elveszett a helyzet, mint amit hittem. K szerint talán ennek az első elutasításnak így kellett történnie - hogy a helyébe valami más, valami sokkal jobb kerülhessen.

szombaton életemben először emeltem fel babát. a kis unokaöcsém valami iszonyatosan aranyos. nagy, barna szemű, csintalanul mosolygós, pufi babaszájjal, puha, babaillatú bőrrel, nagy pocakkal, húsos kezecskékkel, görbe o-lábakkal. játszottam vele, tornáztattam a lábait, megpusziltam a hasát és az arcát, de még mindig fogalmam sem volt, mit kellene vele tennem, mikor sír. aztán felemeltem, valami fura okból fogva felbátorodva, és azonnal abbahagyta a sírást. csak nézett a gombszemeivel, én pedig nem hittem el, hogy egy kis gyereket fogok. 

aztán háromkor elmentünk Nagy Cékhez a bajuszpartira, aminek célja, hogy rengeteg barátjukat meghívják még körülbelül februárban, és akinek addigra a legrondább bajsza lesz, a megtisztelő győzelmet nyeri el vele. Á borzalmasan nézett ki, Nnek pedig hitlerbajsza volt, amin körülbelül öt percig röhögtem, amikor megláttam. tökéletesen illett a dühös archoz, amit általában vág. D szerencsére feladta körülbelül két hónap növesztés után és megszabadult tőle idő előtt. Nagy Céknek iszonyatosan gyönyörű háza van. modern, szürke és fekete, csodás bútorokkal, hatalmas kerttel, aminek a végében van egy otthonos kis házikó, emelettel, ami kiveszet egy teraszra, ami szinte beleolvad az ott álló fába. N le is mászott a fa vaskos ágain a kertbe. ott töltöttük az időnk legtöbb részét, én pedig eldöntöttem, hogy ha egyszer megnyerem a lottót vagy sok pénzem lesz, nekem is lesz ilyen lazítós faházam. és kész.
a partin ott volt Theon Greyjoy is, személyesen. a srác iszonyatosan hasonlított rá, amire én mutattam rá, és rá is ragadt ez a név egész estére, meg a hozzá kötődő virslis poénok is. (talán a fogai között lévő gap miatt, meg úgy az általános vonások tehettek róla - csak nem volt olyan iszonyatos haja, sőt kb nem is volt neki). Theon egész furának bizonyult - hol jófej volt, hol meg elküldtem volna a faszba. meglátszott rajta, hogy pesti, na.
az este jól telt, NagyC megpihent egy fa alatt, pedig a saját kocsmájában voltunk az este végében, tehát megtehette volna, hogy keres magának egy kis sarkot, de nem, ő az utca túlsó végét választotta, egy villanykaró alatt, szinte elveszve a fűben. aztán feltámadt, mintha mi sem történt volna, úgy ment vissza a többiek közé.
Á szokás szerint iszonyatosan megbántott, bár ki tudja, lehet az tehetett róla, hogy részeg voltam. ha iszik, mindig átlép egy határt, amit már annyiszor kértem, hogy ne tegyen, de valahogy állandóan az a vége, hogy sírásközeli állapotba kerülök. most nem tudom mi történhetett, szinte nem is emlékszem, szóval valószínűleg túlreagáltam, de bementem a wcre, leültem az ülőkére, magamra zártam az ajtót és elkezdtem bőgni. kopogtak az ajtón, mondtam, hogy foglalt, de tovább kopogtak, a zenétől nem sok mindent hallottam, de végül kinyitottam, és D állt ott. beengedtem, ismét bőgtem, Ára dühös voltam, és elkeseredett, hogy D soha nem véd meg, hanem ugyanúgy nevet, ha beszólogat Á, és már nem a vicces, hanem a bunkó részben tart. nála elég könnyen összemosódik ez, és én jól bírom, mert ehhez szoktam, de érdekes, hogy ő az egyetlen, aki el tudja szakítani a cérnát, a többiekkel csak röhögünk. D kikísért és megvigasztalt, megálltunk a bicikliknél, kicsivel távolabb tőlük, D átölelt, Á meg odakiabálta, hogy szakítsunk. szóval köszönés nélkül hazajöttünk.
a legrosszabb, hogy mindig elfelejti mit csinál, aztán kezdődik elölről az egész, minden oké, majd később megint valamivel felbasz. a baj nála, hogy olyan hatásosan, komolyan és fapofával tud mindent mondani, hogy ha azt mondaná bármelyikőtöknek, hogy igazából az ég nem kék, hanem sárga, akkor gondolkodás nélkül elhinnétek, és meggyőzne titeket. mindig emiatt van vele baj, és hiába kér utána tízszer bocsánatot még aznap, ha olyan kedvében van, legtöbbször a lelkembe tipor azokkal a megjegyzésekkel, amiket viccnek és ártatlannak szán. 

a régi kedvenc német együttesemet hallgatom, néha rám jön egy ilyen érzés, egy nosztalgikus hangulat, és valahogy még mindig tetszik, amit csinálnak. (zárójeles megjegyzések - van egy kis köze Wolfgangnak hozzá, 2 vissza akarom szerezni a némettudásom, ami valahol eltűnt az agyam mélyébe n 3- aki még nem kezdte el nézni a sense8-et, tegye meg. most. 4 - nem értem, miért nem Franky volt a kedvencem, ah)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése