2016. május 10., kedd

med fullkomligt visshet

igazából most eléggé lent vagyok, ami úgy a szociális életet jelenti. állandóan csak tanulok, jelen pillanatban már a tizedik A4es oldalt írom tele svéd szavakkal, ráadásul egynyelven, mivel lektornál készülök dolgozatot írni. 
mindig nehezen veszem rá magam, hogy szakítsak a blogírásra egy kis időt, aztán a végeredmény az lesz, hogy bepötyögök valamit, aztán sóhajtok és bezárom az ablakot. most viszont már inkább elengedtem a szorgalmasságot, úgysincs semmi esély arra, hogy mindezt megtanulom. szóval, ahogy nyelvészeten új szóként megtanultuk - yoloa
ma a borús nap reggel ugyanolyan borút okozott a lelkemben, mint odakint a tájban. valahogy megmagyarázhatatlanul szomorúnak éreztem magam, aztán felvidított ki más, mint L. egy csodálatos filmet néztünk meg, a Tillsammans-t órán, ami a svéd hippikorszakot idézi fel. végre találtam egy embert Lben, aki full olyan, mint én. végigbeszéltük és röhögtük az egész filmet, apró kommentárokkal, egymás vállába kapaszkodva vicces jeleneteknél, csak hogy ne hívjuk fel magunkra még jobban a figyelmet. aztán óra után beültünk a mekibe a szokásos menüre. 
az egész délutánom abból állt, hogy szenvedtem a szavakkal és a szövegek olvasásával, de az olvasás elég felemelő élményt okoz legalább. egyre jobban és folyamatosan értem a szövegeket, egyre kevesebb szótáraznivaló van, ha van, az is valami bonyolult szó vagy a tizedik szinoníma ugyanarra a szóra. valamennyire élvezném, ha nem lenne ennyi. aztán remélem, hogy hátha majd tényleg nem vész kárba a tudásom és kijön egy csinos kis nyelvvizsga belőle.
aztán délután anyáék feljöttek és elhozták nekem a lakbért, ami egy kisebb vagyon, és vonakodva, nehezen adom ki a kezemből. nevettünk a kocsiban miközben esett az eső, megtárgyaltuk, mik történtek velük, api vett egy új telefont, aztán szomorkodva útnak engedtem őket.
most pedig beletörődöm, hogy vagy hajnal kettőig felleszek, aztán kelek hatkor tanulni, sóhajtva és hisztizve. érdekes, hogy szerintem többet tanulok mostanában, mint amit vizsgaidőszakban fogok.
aztán csütörtökön elvileg leveszik az alsó fogszabályzóm, lassan négy év után, és öt év kezelés után végre megszabadulok a fogszabályzás eseményeitől. D már alig várja, hogy anélkül láthasson. engem viszont valahogy nem érint meg.


az utóbbi idők történései közül egy dolgot emelnék ki, mielőtt feledésbe merül az aranyhalmemóriámban.
V ballagásán voltam, aminek az eredménye az lett, hogy mamámtól egy vasárnapi sütögetés után azt hallottam vissza, hogy mindenki arról beszélt, hogy én milyen részeg voltam. tehát gratulálok. 
mikor két lánnyal visszafelé tartottam a ballagásra, miután beszereztünk kellő mennyiségű piát (amit nem kellett volna), szembe jött velünk rejtélyes módon I, az egyik exbarátom, aki itt a blogban is szerepelt, öt évvel ezelőttről, és öt év után hozzámszólt, ráadásul kedvesen, azután olyan furcsa és nosztalgikus érzés uralkodott el rajtam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése