2016. május 21., szombat

panaszáradat

jelenleg áll a bál itthon, de ezen meg sem kell lepődni, a tesóm féreg. igazából miatta nem szeretek hazajárni. nem szokás ilyet mondani, de teljes szívemből utálom, az esetek majdnem kilencven százalékában. mindig elgondolkodom azon, hogy milyen jó lenne egy olyan testvér, akivel jó kapcsolatban vagyok. akivel meg lehet beszélni a problémákat, akivel lehet bulizni meg eljárni ide-oda. nem, nekem mi van? egy hálátlan, követelőző, embereket semmibevevő, nagyképű, pénzéhes, de azért semmit nem tevő, utálatos, rosszindulatú szar. vannak pillanatok, amikor normális, de ez egytized másodperc alatt képes megváltozni. anyát sajnálom a legjobban, mert az egésznek ő issza meg a levét, neki kell elviselnie mindent ezzel kapcsolatban. komolyan, néha jobban örülnék, ha eltakarodna itthonról, sőt, ha egyke lennék, mert ez nem állapot, amit csinál. remélem, majd egyszer hatalmas pofont kap az élettől, vagy iszonyatosan lesüllyed, de hát ezt nem nehéz elképzelni amiatt az életmód miatt, amit folytat. nem is értem, miért szentelek neki egy bejegyzést, de már annyira tarthatatlan a helyzet, hogy legszívesebben átmennék a szobájába és beleverném a fejét a falba. bár nem sok esélyem lenne ellene. agyonverne, mivel annyira brutálisan agresszív, és valószínűleg az első ütés után megsajnálnám. de anya miatt megérné, mert ő nem érdemli meg ezt a bánásmódot, mivel mindent megad neki....
egyszerűen csak ki kellett írnom magamból a feszültséget. regényeket tudnék erről írni, de nem teszem, mert csak még idegesebb leszek. ez egy olyan dolog, amire nem szívesen gondolok, mindig próbálom félrerakni a tudatomban, hogy ne kelljen ezen stresszelnem, mert megváltoztathatatlan.

D meg elment egy csapatépítő ivásra, a három kollégájával, nélkülem persze, ami kicsit szíven ütött. egy héten találkozunk komoly két alkalommal, és hiába csapatépítés, meg összekovácsolódás, nekem ez szarul esett, hogy az ivást választja helyettem. bár mégis mit tudnék most tenni? 
egész nap tanultam, művészettörténetet, ami nem is kapcsolódik a képzésemhez, és világéletemben utáltam. viszont sikerélménynek könyveltem el, hogy ma megittam másfél liter vizet, a napi fél helyett. talán nem véletlen, hogy ennyire vérszegény vagyok és mindenféle vérrel kapcsolatos bajom van (najó, ez durván hangzik, de igazából csak azt jelenti, hogy minden vitamin meg cucc alacsony benne, túlságosan is.) dehát ha az ember nem szomjas!
kiválogattam néhány képet, ami kifejezetten tetszik.
ezeket én sokkal többre tartom, mint az modern odahányt fos képeket. kövezzenek meg.

Strindberg bácsit amúgy is szeretjük nagyon





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése