2016. június 15., szerda

i don't fucking care

SOS helyzet alakult ki, mivel hát... azt gyanítom a hangokból ítélve, hogy a lakótársaim igencsak jól érzik magukat egymás társaságában, tehát felraktam toleránsan a fejhallgatómat és zenét hallgatok. és ha már szünetet tartok, akkor írok. 
mellettem skanditöri jegyzetek sorakoznak és várják, hogy szépen megtanuljam őket. már gyakorlatiasabb vagyok a tavalyi évhez képest, és kategóriákba szedem külön documentbe az anyagokat, hogy egyszerűbb legyen átlátni a korokat. eddig siralmasan haladok, tulajdonképpen borzalmasan állok idén ezekkel az utolsó vizsgákkal.
a héten rengeteget cigizem, de nem ám úgy, hogy naponta csak egy-egy szálat, hanem legalább ötöt lenyomok. lehet a stressz teszi, vagy az, hogy most éppen van cigim, de kétóránként kimegyek előre a teraszra, nézem a hegyeket, a szabadságszobrot a nem is oly messzeségben, közben telefonálok Dvel, és öntöm magamba az energiaitalokat sorra. roppant egészségesen élek, igen. 
tegnap sírva fakadtam megint, kiakadtam a sok vizsgaanyagtól és a ténytől, hogy nem fogok tudni semmit, és felhívtam Dt, aki elment a Mokmákkal inni, Aval és Ával, és mikor felvette a telefont, már volt benne öt sör meg egy pálinka, és ... kiakadtam. már körülbelül ez a harmadik alkalom a hónapban, hogy míg én szenvedek itthon, ő elmegy nélkülem. letettem a telefont, és elkezdtem sírni, mert mostanában ez a hobbim, aztán később felhívott, hogy ne haragudjak, és majd bepótoljuk. 
a csapból is a foci folyik, ami már kezd rohadtul idegesíteni. értem én, hogy már kb negyven éve nem nyertek ilyen meccset, meg nagy hazafiasság mindenkinél, én is örülök, de ennyi. nem kell úgy tenni, mintha most a világot váltották volna meg vagy legalábbis megnyerték volna az egész eb-t. mindenhol ilyen posztok, egy napig oké, de meddig fog vajon ez tartani? három napig, mint minden csoda. (lehet szidni, hogy hú, nem vagyok magyar, de rólam aztán lepereg.)

a vizsgáról ne is beszéljünk, a kérdéseket sikeresen megértettem, de csomószor a jó válaszokat átjavítottam rosszra, tipikus módon, mert miért ne. ott volt H.Á. is, Alyssa, ha tudod kire utalok, amikor a hetedikes korunkbeli szerelmedet említem, az infotanárunk fiát :D oh, good old times, milyen kicsik és naivak voltunk akkor :D nem tudom, miért nem engedték át tavaly, mivel irodalomnál is ott volt, akkor még egy icipicit beszélgettünk is. 
utána Llel és Oval kiültünk a KK végébe, szórakoztattuk egymást és levezettük a vizsga utáni stresszt. holnap pedig Llel elmegyünk inni, előtte pedig felmegyek és megtekintem az új lakást, ahova nemrég költözött. hihetetlen jó érzés, hogy ilyen kapcsolat formálódott közöttünk, az egyik legjobb barátnőmnek tekintem.

most pedig reménykedem abban, hogy abbahagyták a lakótársaim a hancúrozást, és tudom folytatni a csodálatos történelem elsajátítását.

3 megjegyzés:

  1. neee :''''') azt inkább elfelejteném :D
    a készüléshez meg amúgy hatalmas kitartást, vége lesz már nem sokára :c ez a legrosszabb része az évnek, amikor minden vonja el a figyelmedet, neked meg muszáj baromságokat a fejedbe erőszakolni

    VálaszTörlés
  2. igen :( már csak ez a nap, aztán egy hét, és uvt már simán lenyomom. de ma még nagyon stresszelek.
    neked is kitartááást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii :3 teljesen átérzem. én már átkerültem a mostmárállatiramindegyminden nihilbe. vagy a térdemet átkulcsolva hintázom előre hátra :D

      Törlés