2016. június 26., vasárnap

melting magnets

nem tudom, hogyan kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. rohadt sok gondolatom volt még tegnap, még akkor, mikor a többiekkel voltam, csak úgy cikáztak a mondatok a fejemben, hogyan kéne megírnom mindent. és most csak itt ülök a szobámban, egy órája értem haza, és még tíz oldalt kell megtanulnom holnapra. aztán csak abban reménykedem, hogy lesz időm átvenni még egyszer mindent a vizsga előtt - aztán nekem is szabadság végre.

tudom, hogy rengeteg mindenkit nem érdekelhet minden, amit írok, de ez a blog egyrészt magamnak szól - hogy leírhassam a gondolataimat és az emlékeimet, hogy később emlékezhessek rájuk, ezért nem akarok homályos és utalgatós bejegyzéseket írni, mivel régen mindig ezt csináltam, és bevallom őszintén, fogalmam sincs egy csomónál, hogy mire is akartam célozni. egyrészt ez egy terápia, hogy kiírjak magamból mindent, és csak reménykedek, hogy nem találja meg senki, akit ismerek, főleg nem D

pénteken bementem este Dhez, főztünk tejszínes kukoricás, sajtos, istenien sűrű csirkemellet, mellé gnocchival, éltünk a káros szenvedélyünknek, ami miatt tizenöt kilót híztam a három és fél év alatt, mióta vele vagyok, és egész este nevettünk, összebújva, idióta csatornákat néztünk a tévében, és próbáltuk értelmezni őket. aztán másnap korán hazamentem, rengeteget tanultam, és este újra visszamentem. mikor odaértem, ott voltak már a Mokmák, mivel Á szülinapját ünnepeltük, és ahhoz képest, hogy azt hittem, hullatele leszünk az este végére, most semmi bajom. mindenre emlékszem, nem viselkedtem gázul, minden tökéletesen zajlott. szokás szerint G mellett ültem, meg sem lepődtem, hogy amint megérkezett, egyből leült mellém. rengeteg cigit elszívtam, szórtam a pénzt, de nem volt olyan különleges az egész, mint amennyire vártuk - a múltheti buli sokkal jobban elszabadult. T közben iszonyatosan rámozdult Sre, de ez már megszokott - szegény lány annyira vágyik rá, olyan tekintetekkel bombázza, már hónapok óta, hogy én gondolkodás nélkül átölelném és megcsókolnám a helyében, de S valahogy nem tekint rá úgy, mint ő - ő az egyetlen férfi, akit ismerek, aki nem akar alkalmi kapcsolatot lányokkal, csakis hosszútávú kapcsolatot, ezért utasította őt el mindig. bár Snek szerintem körülbelül utoljára négy-öt éve lehetett bármiféle kapcsolata. T kezdett lassan túl szabaddá válni, beleült az ölembe, hozzám bújt, én pedig nevettem, annyira nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. aztán Gt is megostromolta - átölelte, megsimogatta a haját, hozzábújt, majd tovább indult S után. G barátnője nem jöhetett el, mivel G anyukája elég... nehéz eset, kitárgyaltuk T-t, és egy icipicit fura megjegyzést tett, amire nem tudtam mit reagáljak: ha wowozna, akkor sokkal érdekesebb lenne.
hajnal egyig voltunk a törzshelyünkön, Áék rave-partyt rendeztek többek között a Bocka Bassra és a Cocainára, és iszonyatosan viccesen táncoltak, főleg G a tökéletes táncmozdulataival - amikor a nyakad és a tested körül négyzetben átemeled a kezed, majd leviszed újra a tested elé, közben sziklaszilárd tekintettel, amitől folytak a könnyeim. még előtte megbeszéltük, hogy kimegyünk a szigetre, ahol egy miniatűr fesztivált rendeztek és ott volt az egész város. A győzködött, hogy menjünk el a fiúk nélkül, olyan dumákkal bombázott, hogy egyáltalán nem függünk tőlük, menjünk, ott mennyivel jobb lesz, én pedig húztam a számat, de menni is akartam - és a végén mikor odaértünk, rájöttünk, hogy az egész egy nagy szar, úgy, ahogy volt. elvesztettük At a pillanatban, mikor odaértünk - eléggé szeret elkóborolni és mindenféle emberekkel beszélgetni részegen, akkor pedig már egyáltalán nem volt szomjas, Á szintén beleolvadt a tömegbe, így maradtunk mi, D, G, S, T, és én, megszeppenve az embertömegben. aztán folyamatosan eltűntek az emberek, mindig új emberekkel találkoztunk, mindig más váltotta az épp eltűnt szerepét, és még unokatesómmal, Z-vel is találkoztunk. megjelent egyszer csak Sz, az egyik legnagyobb wowos kocka ismerősöm az összes közül, a fura, agresszív személyiségével és karfiolra tört füleivel - iszonyatosan bunkó, de ezt már megszoktam - és annyira meglepő dolgot tett, hogy csak szájtátva bámultam rá körülbelül egy percig, a mellettem álló fiúk pedig csak röhögtek rajtam - belemártotta az ujjamat a sörébe, majd bekapta az ujjam és tulajdonképpen leszopta. 
D persze ezekre semmit sem reagál, mivel úgy van vele, hogy a barátai csak ártatlanul flörtölgetnek, és igazából teljesen igaza van, de én sokkal rosszabbul reagálok ezekre a helyzetekre, emlékezzünk csak vissza anno négy-öt éve Krasyra, aki az akkori barátom egyik legjobb barátja volt. vele annyira elszabadult a szituáció, hogy majdnem lefeküdtünk. persze itt nem fog ilyen történni, de ez a dolog azóta is kísért, és undorítónak tartom magam miatta, habár egyetlen pillanatát sem bántam meg. egyetlen egyet sem. 
az este további részében Gvel és Tvel és Dvel voltam, aki folyamatosan elkóborolt majd visszajött, a szituáció S és T között pedig egyre jobban elszabadult. könyörögtünk Tnek, hogy csókolja meg, hogy legyen ő bátor, ha már S annyit szarozik. T ideadta a szemüvegét, megindult S felé és megcsókolta. D, G és én ordítottunk egymásba kapaszkodva, én tapsoltam és ugráltam. T visszafordult, és kiderült, hogy S nem csókolt vissza rendesen. fogtam a fejem, G kiabált Ssel, hogy miért ennyire balfasz, miért nem ragadja meg a lehetőséget, ha ott áll előtte, és miért nem ad egy esélyt Tnek. S az este végéig barangolt, annyira szomorúnak és céltalannak tűnt, hogy megállítottam, megöleltem és megpusziltam, és azt mondtam neki, hogy minden rendben lesz, nem foglalkozunk többet ezzel, csak ne legyen ilyen szomorú. az este végén egymás karjaiban voltak, T S ölébe dőlve, és hallottam, amint tök általános dolgokról beszélgetnek, ami egy lépés afelé, hogy ebből bármi extra dolog kisüljön. olyan jó lenne St boldognak látni. nem egy egyszerű személyiség, de T sem, ezért örülünk ennek az egésznek annyira. 
nem történt semmi arcpirító vagy gáz dolog. mindössze egyszer fogtam meg csak úgy G kezét reflexből, ő is ösztönösen összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, de abban a pillanatban csak nevettem egyet és bocsánatot kértem. 
reggel ötkor értünk haza. mostanában egyre jobban birom.
továbbá már megint vele álmodtam, kezd idegesítő lenni ez az egész. 

ma reggel - fél kettőkor - ébredtünk Dvel, izzadtunk a melegben, fél órán át ölelkeztünk, az orrommal szórakozott, szenvedtünk, és rohadtul nem akartam hazamenni. el akartam velük menni strandra, áztatni magam, enni egy melegszendvicset, és csak szimplán velük lenni, de muszáj volt hazajönnöm. azóta itt ülök, hozzá sem kezdtem a maradék tíz oldal megtanulásához, de nem is érdekel annyira. kinek van kedve tanulni ilyenkor?
az vigasztal, hogy a jövő héten kedden, szerdán, és csütörtökön dolgozom, aztán vasárnap indulunk Dvel Balatonfüredre, és egészen szombatig ott leszünk. már alig várom a kikapcsolódást, a fürdést, és az egész hangulatot, ami ott lesz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése