2016. június 2., csütörtök

rage

fekszem az ágyban és iszonyat dühös vagyok. nyolc előtt keltem arra, hogy valaki kopácsol, először csak földrengésként fűztem az álmomba, aztán hangosabb és hangosabb lett, és már egy órája tart. mintha valaki verné a fejét a falba, vagy iszonyat mérges lenne valamire és szét akarná ütni teljes erejéből. reggel kibaszott nyolckor.
először próbáltam visszaaludni, de nagyon nyugtalanul alvó létemre nem ment. ordítozni kezdtem és visszarugdostam a falon (igen, elég agresszív tudok lenni, ha megzavarnak öt óra alvás után), aztán beletörődtem a sorsomba, fogat mostam és bekapcsoltam a gépet, hogy panaszkodjak a lakótársamnak, aki felvilágosított, hogy felújítás van a sarki lakásban (amit egy lakás választ el a miénktől).
a sors iróniája, hogy most hagyták abba, nekem pedig óra szerint fél óra múlva kellene felkelnem. 

ma megyek az elvileg-konzulenshez, és ki kéne választanunk a szakdolgozat mondatát, vagyis leszűkíteni a témát, amit megadtam, de valamiért a gondolatra görcsbe rándul a gyomrom. az egész szakdolgozat egy hatalmas nagy adag szorongás a hátamra kapaszkodva, és nem tudom legyőzni.

tegnap konkrétan egész nap wowoztam, és a legrosszabb, hogy nyolc óra után egyáltalán nem untam még. ahhoz képest, hogy 2008 óta van az életemben, az utóbbi három évben buzultam bele. de mielőtt valaki leszólná, ki kell próbálnia, utánaolvasni a lore-nak, meghallgatni a zenéket és megnézni a mapet, játszania vele, aztán fogadok el bárkitől is bárminemű kritikát. az a legjobb, hogy G-vel órákat tudunk róla beszélgetni.
mégis van életem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése