2016. június 12., vasárnap

workworkworkworkworkwork

tegnap este átjött D, miután egész nap az amerikai törivel szenvedtem, és annyira kisgyermekien boldog voltam, hogy láttam, hiányzott nagyon. hozott lapkasajtot meg sajtkrémet (elég sajtimádó vagyok, igen, ez kóros), csináltunk pizzát (mert hát hadd hízzunk tovább), aztán elszívtam vagy három cigit, mire levezettem a feszültséget, ami felgyülemlett bennem napok óta. kint ültünk hátul a teraszon, a kutya hozzánkbújt és szokás szerint könyörgött, hogy simogassuk, mindegy neki, csak érj hozzá. közben beszélgettünk, és élveztük a kellemesen hideg időt, és még egy szivárvány is volt az égen. minden rosszban van valami jó. 
reggel rájöttem, hogy el kell engedni a törit, amiből veszekedés tárgya is lett - inkább tanulok más tárgyakra többet, mert skandináv tárgyakból sokkal gázabb megbukni, mint abból, amin a bukási ráta ötven százalék. legalább lenne egy hetem megtanulni ezt a sok szart az uvre, hogy egy sokkal jobban eső jegyet kapjak, mint hogy összeküszködjek egy kegyelemkettest. D meg próbált rávenni, hogy próbáljam meg akkor is, és nem tudtuk megérteni egymás nézőpontját sehogy sem, ezért inkább nem szóltam hozzá semmilyen módon addig, amíg át nem gondoltam az egészet alaposan. de nekem van igazam. úgyis. 
api ma ment el, és ki tudja, mikor jön legközelebb. egyszerre mentek el, D követte őket kocsival nemsoká, és a pillanatban, mikor elhajtottak, olyan fura üresség uralkodott el rajtam.

(akit nem érdekelnek a munkával kapcsolatos hablatyolásaim, az ne olvasson tovább :)
hívott a főnököm, épp hogy meghallottam a telefont halkan csörögni a nappaliból, az utolsó pillanatban vettem fel. a hangja jókedvű volt az elejétől fogva, és tudtam, hogy most valami jó fog történni. Nikónak hívott - egyedül ő meg Pinky hívnak így, nekik van megengedve - szóval ez tovább erősítette, hogy valami jót akar. azzal kezdte, hogy van egy jó és egy rossz híre, melyikkel kezdje. mondom a rosszal, hátha a jó ellensúlyozza majd. a rossz hír az volt, hogy  nem bírja nélkülem megoldani, elfelejt mindent, nem húzza ki a vevőket, káosz van, szüksége van rám, mert Pinky nem ért a könyveléshez. nem meglepő dolog, ezt minden évben eljátssza velem, én meg ilyenkor szoktam mondani, hogy oké, akkor egy ezressel több fizut kérek naponta. ő meg belemegy, mert tudja, hogy másképp nem tudja megoldani. de most kivételesen nem mondtam ezt, csak mosolyogva kérdeztem, hogy mi a jó hír akkor. hát, szeretném, hogy gyere mindenképp. és hogy a piac már csak kettőig van nyitva, éjfélkor már végzünk, mindenki jön korán. ettől vigyorognom kellett - végre emberi időben mehetek haza, és lesz időm minden másra munka mellett, sőt, ki is alhatom magam. felvilágosítottam, hogy csak júliustól tudok menni (azt kihagytam, hogy főképp azért, mert Dvel megyünk a balatonra június végén egy hétre), ő pedig folytatta, lelkesen, hogy ilyenkor jövök rá, hogy mennyire értékes a munkád, és mennyire odafigyelsz mindig, milyen sok mindent kell észben tartanod  - közben bejött D, én pedig bólogattam és gesztikuláltam neki, utánozva P, a főnököm stílusát. már ezerszer hallottam ezt a szöveget, de valamiért mindig sikerül orbitális paraszttá és bunkóvá válnia két hét után, szóval ismerem már mint a tenyeremet, tudom, mire számítsak nála, azt is tudtam, hogy rá fog jönni, hogy kellek, így hát csak mosolyogva közöltem, hogy megyek, ne aggódjon. száznegyven per hó igencsak kecsegtető fizetés, bizony. 
ettől az egésztől annyira jó kedvem lett egy másodperc alatt. D MEGENGEDTE, hogy menjek, sokkal jobban tetszett neki a tudat, hogy nem kell hajnalig ott dekkolnom és biztonságban leszek otthon az ágyikómban már akkor (édes, mintha ott nem lennék jó helyen), és abba is belement, hogy két hónapot ott legyek, szóval tök jól fogadta a hírt. nem mintha despotikus hatalma lenne felettem, de szeretem vele megbeszélni a dolgokat és kikérni a véleményét, ahogy ő is az enyémet mindenben. igazából az volt a baja, hogy volt, hogy tizenhat órát munkával töltöttem ugyanannyi pénzért, aztán kidőltem és nem tudtunk beszélgetni soha, mivel ott nem igazán tudok telefonálni neki. de most örült, hogy nyolc óra munkáért kapok ugyanannyi pénzt és lesz időnk egymásra is. feltöltött energiával, és rendesen rossz érzésem volt, hogy ma nem mehetek. hiányoznak a vevők meg a jófej szomszédaink, kivéve R, akivel kínos lesz egy légtérben lenni, hiányzik Zs humora meg szövegei, a Pinkyvel folytatott beszélgetések, meg úgy az egész. szeretek ott dolgozni.

most pedig leírót tanulgatok, kevesebb szenvedés, mint a töri. kellene egy svéd nyelvvizsga.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése