2016. július 13., szerda

dance with the devil


sajgó lábakkal fekszem az ágyban. egesz délután álltam, most pedig a vadlijaim es a talpaim ugy dontottek, hogy bosszút állnak rajtam, amiért kínoztam őket. iszonyatosan álmos vagyok, de annyi gondolatom van, hogy muszáj legalább a felét leírnom.
ma először találkoztam ujra egy év után R-rel. eleinte próbáltam tudomast sem venni róla, mikor lattam, hogy megerkezett, de szinte ereztem, hogyan eget a pillantasa a tavolbol lyukat belem. direkt nem figyeltem ra, mert feltem, hogy kinos lenne talakozni es beszelgetni vele, miutan ket eve kb megmondtam neki, hogy nem, nem, nem lehet semmi, határozottan. egy ideig az elutasitottak bunkosaga uralkodott el rajta, sokaig nem jott oda hozzam es Pinkyhez beszelgetni, de ugy latszik, ezt lerendezte magaban az eltelt ido alatt.
olyan fura erzesem volt egesz vegig, rohadtul nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, majd vegul odajott hozzánk, es a szokasos stilusaval nevetgeltunk, Emillel es Pinkyvel, cigizgettunk es viccesen piszkalodtunk egymassal. de csomo bujtatott utalast tett, amiket egyszeru volt leszurni, hogy nekem szolnak. aztan puszival koszont el, es tudtam, hogy minden rendben van, nem durcazik mar. vegul mikor hazaertem nemreg es bekapcsoltam a telefonom, vart egy uzenet tole, hogy meddig szenvedtunk meg ott a piacon. annyira tudtam, hogy irni fog. igy lehetne otosom a lotton, amilyen mertekben bejönnek mostanaban a megerzeseim.
 remelem, most sem eli bele tulsagosan magat semmibe, mivel nem akarom pofara ejteni. rendes srac, de D az en mindenem, a masik felem, a szerelmem, es nem inogok meg egykonnyen. es ezt o is tudja. D-nek meg tavaly megemlitettem, hogy van egy srac, akinek tetszem, de nem erintette meg tulsagosan a dolog. tisztaban van vele, hogy mi ketten mar reges regota osszetartozunk.
egy hetet toltottem vele a balatonon, majd szombathelyen, es olyan felhőtlenül boldog voltam. folyamatosan egyutt voltunk, hosszu ido ota eloszor, nem zavart minket senki, meg az internet es a telefon sem, mindent egyutt csináltunk, es meg az agyban dogles is csodalatos volt vele. rengeteget strandoltunk, uj elmenyeket eltunk at, amit soha nem fogok elfelejteni, segitettunk a mamajanak a haz korul, elmentunk a veszpremi allatkertbe, ahol csodalatos polobarnulast szereztem, majd E-eknel folyamatosan babaztam. imadtam olelgetni azt az apro, vigyori, puhaboru, joillatu cukorgombocot. meg csak negy honapos, de mar imadom. belegondolok, hogy lathatom felnoni, es ez boldogsaggal tolt el. az utolsó napon, a kocsiban ulve hazafele menet iszonyatos szomorusag fogott el, hogy ennek a rozsaszin felhonek es gondtalansagnak vege szakad. letargiaba estem es alig tudtam mosolyt eroltetni az arcomra. nem tudom, mikor lesz legkozelebb ilyen. utalom, hogy harom es fel eve vagyunk egyutt, de ennyire keveset találkozunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése