2016. július 25., hétfő

I take all the right wrongs

eldöntöttem már rég, hogy írok, de mindig csak halogattam és halogattam, aztán pedig túl sok idő telt el a gondolataim és az események között.

egy hete talán a főnököm kitalálta, hogy bulit rendez - megünnepli a szülinapját velünk és elhívja az összes alkalmazottját hozzájuk egy kis főzős, medencézős partira. sokáig húztam a szám, és csak Pinky miatt akartam elmenni, hogy végre együtt ihassunk és veszíthessük el önmagunkat, de egy ideig kétes volt, hogy egyáltalán jön-e. kevés embert ismertem, sőt, az emberek fele utál, mert féltékeny rám, a másik fele pedig meg akar dugni, ezért nem volt kedvem éhes és dühös tekintetek között vergődni. úgy döntöttünk, hogy szolidaritásból elmegyünk. ott volt pár ismerősebb és kedvesebb arc, akikkel  külön vonulva a bogrács mellett dumálgattunk, a férfiak sorra kínáltak cigivel, majd utána jött a jägerek sorozata, kis borocska, mígnem azt vettem észre, hogy semmi kedvem bemenni a városba, hiszen amúgy sem csináltunk volna semmit Dvel. közben pedig egyre többet ittam, Pinkyvel együtt, egyre jobb lett a hangulat, ami fosként indult és egyre kevesebb ember akarta, hogy elmenjünk haza. sorra dobálták az embereket a medencébe, ruhástól, két telefon bánta, de Pinky és én hálistennek elkerültük ezt a szenvedést - amikor az öccse céltudatosan elindult felé és a vállára kapta, hogy beledobhassa a vízbe, kapálózni kezdett és olyan mélyet harapott V vállába, hogy lila folt maradt a helyén.
aztán a fordulópont este tíz körül jött el, mikor leültünk a medence szélére, hogy belelógassuk a lábunkat. a víz iszonyatosan jó volt, kellemes meleg és frissítő, akkor pedig felhívtam D-t, hogy ne  haragudjon, de mivel annyiszor elment nélkülem inni mostanság, most visszaadom neki az adagját. a hangja egyáltalán nem volt csalódott, mivel a többiekkel volt iszogatni. hazavittek minket fürdőruháért, aztán belecsobbantunk a vízbe, miközben mindenki árgus szemekkel figyelt minket. isteni volt - zene, hideg sör, kellemes víz, hangulatvilágítás a sötétben. minden nap el tudnám viselni. 
egy férfi, ne nevezzük sehogy, csak annyit kell megjegyeznem róla, hogy ahhoz képest, mennyi idős, iszonyatosan jól néz ki, és ha húsz évvel fiatalabb lenne, bármelyik pillanatban minden csaj kiugrana a bugyijából - az este igencsak jelentős részében elég rendesen rámmozdult, én pedig közöltem vele, hogy udvarolgathat, de tartsuk meg a távolságot. nem nagyon sikerült neki, párszor rossz helyre tévedt a keze, és bár elutasítottam és adtam is neki egy vicces kis pofont, annyira nem tűnt rossznak a helyzet, sőt, mélyen legbelül élveztem is a bókjait, miközben a felszínen nevetgéltem és viccelődtem vele, hogy elég. most mit tegyen az ember lánya, ha régóta kapcsolatban él? jól esik neki, ha valaki szépnek és szexinek találja. (azt is tegyük hozzá, hogy a barátja elég ritkán említi meg ezt a tényt neki). 
aztán bevitettem magam Dhez. vágytam rá, egyszerűen húzott valami felé, vele akartam lenni, beszippantani a lényegét, magamhoz ölelni és megcsókolni, érezni az illatát. iszonyatosan hiányzott, meg akartam szabadulni a ronda tekintetektől, amikben túlcsorgott a gyűlölet, és el akartam kerülni a pletykálást rólam és az úriemberről (mellékesen, már másnap visszahallottam olyan dolgokat, amik nem történtek meg.) D a fekete pulóverében volt, amit imádok rajta, a többiek, élen S-sel pedig nagyon örültek, hogy bementem hozzájuk.

amúgy A mostanában elég furcsán viselkedik. elvan a kis világában, és tipikus A módra, ha a közös társaságunkba kerülünk, alig szól hozzám. még mindig barátok vagyunk, de érzem, hogy valami nem stimmel. 

tegnap N szülinapját ünnepeltük - vodka-málnaszörp shotok, whiskey-kóla, egy üveg bor, négy somersby. M-et letartóztatták verekedésért és garázdaságért, de annak köszönhetően, hogy ismertünk egy-két embert, három órán belül kint volt. az estét iszonyatosan elbaszta, és ez elég fura dolog tőle, mert ő az egyik legnyugodtabb ember, akit ismerek, csak részegen meghülyül. de nem baj, a rendőrség előtt három pokémont is elfogtam, amíg várakoztunk. 

a napokban kéne megjönnie, ami látszik a hormonjaimban - hiperérzékenység, hozzám képest is kevés, limitált türelem, ami könnyen elfogy, minden idegesít, minden felbasz és minden elrontja a kedvem egy másodperc alatt. ma szétrágtam belül a szám a piacon, rendszerint ezt csinálom, ha ideges vagyok, közben egész végig kínzó másnapos hányingerrel és kongó gyomorral küzdöttem, és rohadtul nem akartam ott lenni. néztem a párokat, akik együtt vásároltak be a kis zöldségesboltjukba, és szinte felrobbantam belül, hogy nekem miért nem adatik meg, hogy mindig D-vel lehessek. nem kell nonstop együtt lennünk, de szép lassan megöl az, hogy csak hétvégente találkozunk. annyival többet akarok - vele keljek, vele feküdjek le aludni, hozzábújhassak esténként, csak, hogy tudhassam, hogy ott fekszik mellettem. azt mondta tegnap, miközben az ágyon feküdtünk, hogy szüksége van rám, és nélkülem nem tudna élni. 
én is rájöttem erre. mi már kibaszottul összetartozunk, közös a baráti körünk, a családunk szépen egybeolvadt, nélküle nem lenne... semmi. 



álmomban találkoztam egy lánnyal, akit lehet, hogy az agyam generált a sok fura könyv által, amit mostanában kivégeztem. kicsike volt és törékeny, hosszú, fehér árnyalatú hajjal, lilába átfordulva a hajvégeken. fiatal volt, 19-20 éves, és ha legjobban egy arcot kéne találnom hozzá, akkor azt mondanám, hogy az új harley quinn és riley keveréke a sense8ből, csak sokkal finomabb arccal. kissé elhalványul az egész mostanra, sőt, a nevére egyáltalán nem emlékszem, de iszonyatosan összekapcsolva éreztem magam vele, és egész nap rá gondoltam. cassie-nek neveztem el, mivel c-betűs magyar neve volt, de mostanra teljesen kimosódott az agyamból, és ő is egyre jobban eltűnik. találkozni akarok még vele az álmaimban. írni akartam róla, ezen gondolkodtam egész hazafelé úton, de most visszagondolva olyan butaságnak tűnik az egész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése