2016. július 25., hétfő

I take all the right wrongs

eldöntöttem már rég, hogy írok, de mindig csak halogattam és halogattam

amúgy A mostanában elég furcsán viselkedik. elvan a kis világában, és tipikus A módra, ha a közös társaságunkba kerülünk, alig szól hozzám. még mindig barátok vagyunk, de érzem, hogy valami nem stimmel. 

tegnap N szülinapját ünnepeltük - vodka-málnaszörp shotok, whiskey-kóla, egy üveg bor, négy somersby. M-et letartóztatták verekedésért és garázdaságért, de annak köszönhetően, hogy ismertünk egy-két embert, három órán belül kint volt. az estét iszonyatosan elbaszta, és ez elég fura dolog tőle, mert ő az egyik legnyugodtabb ember, akit ismerek, csak részegen meghülyül. de nem baj, a rendőrség előtt három pokémont is elfogtam, amíg várakoztunk. 

a napokban kéne megjönnie, ami látszik a hormonjaimban - hiperérzékenység, hozzám képest is kevés, limitált türelem, ami könnyen elfogy, minden idegesít, minden felbasz és minden elrontja a kedvem egy másodperc alatt. ma szétrágtam belül a szám a piacon, rendszerint ezt csinálom, ha ideges vagyok, közben egész végig kínzó másnapos hányingerrel és kongó gyomorral küzdöttem, és rohadtul nem akartam ott lenni. néztem a párokat, akik együtt vásároltak be a kis zöldségesboltjukba, és szinte felrobbantam belül, hogy nekem miért nem adatik meg, hogy mindig D-vel lehessek. nem kell nonstop együtt lennünk, de szép lassan megöl az, hogy csak hétvégente találkozunk. annyival többet akarok - vele keljek, vele feküdjek le aludni, hozzábújhassak esténként, csak, hogy tudhassam, hogy ott fekszik mellettem. azt mondta tegnap, miközben az ágyon feküdtünk, hogy szüksége van rám, és nélkülem nem tudna élni. 
én is rájöttem erre. mi már kibaszottul összetartozunk, közös a baráti körünk, a családunk szépen egybeolvadt, nélküle nem lenne... semmi. 



álmomban találkoztam egy lánnyal, akit lehet, hogy az agyam generált a sok fura könyv által, amit mostanában kivégeztem. kicsike volt és törékeny, hosszú, fehér árnyalatú hajjal, lilába átfordulva a hajvégeken. fiatal volt, 19-20 éves, és ha legjobban egy arcot kéne találnom hozzá, akkor azt mondanám, hogy az új harley quinn és riley keveréke a sense8ből, csak sokkal finomabb arccal. kissé elhalványul az egész mostanra, sőt, a nevére egyáltalán nem emlékszem, de iszonyatosan összekapcsolva éreztem magam vele, és egész nap rá gondoltam. cassie-nek neveztem el, mivel c-betűs magyar neve volt, de mostanra teljesen kimosódott az agyamból, és ő is egyre jobban eltűnik. találkozni akarok még vele az álmaimban. írni akartam róla, ezen gondolkodtam egész hazafelé úton, de most visszagondolva olyan butaságnak tűnik az egész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése