2016. július 14., csütörtök

never hold on

nemrégen értem haza, körülbelül egy órája, de nem érzem magam annyira álmosnak, hogy még aludni kezdjek.
hazafelé jövet azon gondolkodtam, hogy mit is írhatnék, hiszen minden napom nagyjából egyforma - fél háromkor ágyba esek, alszom tizenegyig, amiből később tizenkettő lesz, mivel képtelen vagyok kikelni az ágyból, aztán wowozok, írogatok, netezek, és háromkor jönnek értem. minden nap más valahogy az este - de semmi olyan egetrengető dolog nem történik, amiről érdemes lenne írnom. 

a főnököm egy irtózatos nagy geci Pinkyvel, és annyira idegesít, hogy rendszerint visszaugatok neki, amikor valahogy beszól neki vagy megbántja szegényt. nem bírom nézni, ahogy mindenbe beleköt, amit szegény lány csinál, pedig nem rosszul végzi a munkáját, sőt. nem értem, miért ekkora tuskó. amikor Emillel és R-rel a szokásos késő esti csevegésünket ejtettük meg - ők sem túlzottan rajonganak a főnökünkért, Emil már rengeteg ajánlatot tett, hogy inkább menjünk hozzá melózni, persze nem gondolja komolyan -, Pinky azt mondta, hogy csomószor csak néz, mennyire vissza merek szólni neki, és ez milyen jól esik a kis lelkének. aki ismer, az tudja, hogy elég élesen fel van vágva a nyelvem, néha iszonyatosan bunkó tudok lenni, és minden érzelem az arcomra van írva, és ezt most is hasznosítom. kötelességemnek érzem, hogy megvédjem őt, hiszen konkrétan vele töltöm a napjaim legnagyobb részét, és iszonyatosan a szívemhez nőtt a kis mosolyka. utálom őt szomorúnak látni. tudom, hogy a pozícióm egészen megrengethetetlen, vagyis akörül van, nem tudna nélkülem mit kezdeni a főnököm, akkor miért ne használnám ezt ki azért, hogy kiálljak amellett, akivel igazságtalanul bánik? 
ezen kívül imádok ott lenni. szeretem a vevőket, akiknek mindig van egy-két kedves szavuk, szeretem a helyes pakolófiúkat, és a szomszédainkat, akikkel bármikor el tudunk beszélgetni vagy hülyülni. ma még R-t is befogtuk munkára, Zs pedig végre szóba elegyedett velünk, de én mentem oda hozzá dumálgatni. furán viselkedett, nem jött át soha, ezért megkérdeztem, minden rendben van-e. egyébként ő a környékünkön lakik, sőt, körülbelül 10 kilométerre tőlünk, az öccse pedig Á egyik haverja.
szarrááztunk Pinkyvel a végén az esőben, és annyira nevettünk, hogy már fájt a hasam, miközben próbáltuk leszenvedni a kocsiról a ponyvát és Pinky magára rántott körülbelül tíz liter vizet, amiből én is kaptam. aztán ráadásként lezuhanyoztunk az esőben is, miközben összepakoltunk. meglepetésszerűen ott nem volt akkora vihar, mint itthon, ahol fák törtek ki és elment a közvilágítás a városban. elbújtunk a kocsik rejtekében, otthonos vackot vertünk, és röhögtünk Zs-n és R-en, mivel felénk hátulról esett az eső, tehát csak apró párácskák érték néhol a hátunkat, viszont nekik telibe az arcukba esett az eső, hiába próbáltak meg a kocsik legvégébe bújni.
nem tudom, hogy tudnám-e ezt a melót hosszabb távon csinálni, de esküszöm, a társaság miatt teljesen megérné.

G-t beszippantotta a pokémon go, ami iszonyatosan vicces. elmondta, hogy tíz kilométert tekert a városban, már száz pokémont gyűjtött, és rengeteg gym-et megszerzett. persze nem menekül el az olyan viccek elől, mint hogy ön sportol? igen, pokemon go-zok, hogy két hétig nem látjuk majd, és végül valami más országban találnak rá a rendőrök mosdatlanul és züllötten, vagy hogy a blahán majd megy CIGleteket fogni, vagy hogy most végre kiteljesedhetett az élete. azt mondja, ő akar a legjobb lenni. ezért imádom a barátaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése