2016. augusztus 1., hétfő


ma, amikor fürdés előtt ráálltam a mérlegre, a szemeim ki akartak pattanni a helyükről, mikor meglattam a szamot, amit az a kicsi, gonosz valami mutatott. elertem egy kibaszott holtpontot, rohadtul elegedetlen vagyok a testemmel, es eldontottem, hogy valtoztatnom kell, de most nem csak ures szavakkal es tartalmatlan igeretekkel, amik joreszt abbol allnak, hogy "majd holnap elkezdem." "áh, ma nincs kedvem, inkabb majd a következő napon". nem! Ával errol beszelgettunk szombat este, es annyi mindenben igaza volt. ha akarok, szakitok erre idot, az egesz csupan hatarozottsag kerdese. iszonyat puffadek vagyok mostanaban, en is észrevettem. legalabb egy par kilotol meg kellene szabadulnom, de annyira nehez ellezdeni a dolgot. az életmódom manapság eleg fos, rengeteg kola, cigi es energiaital huz le, amit melloznom kell, akkor is, ha ugy erzem, hogy ez tart eletben a munkaban.


ma nem volt Pinky, de a helyzet ugyanolyan volt a vevok reszerol, mintha ott lett volna. mindenki tudni akarta, hol van, miert nem jott, es persze, hogy mikor jon legkozelebb. eletemben nem ereztem meg magam ennyire feleslegesnek. mintha o lenne hamupipőke, en pedig a csuf mostohatestver. iszonyatosan onbizalomrombolo szituacio, de hat mit tegyen az ember. R sem jott a kozelembe, az is felért egy hatbarugassal, egyedul Emil tartott ki mellettem, egy szinten D nevu, kedves mosolyu, sugarzo szemu srac, es par szokasos, évek ota mellettem partolo ferfiegyed.
felreertes ne essek, nem vagyok attention whore, de annyi ev bokolas es kedvesseg után nyomot hagy az onbizalmamon az, ha levegőnek néznek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése