2016. szeptember 29., csütörtök

ma végre suliban voltam. ez iszonyatosan hülyén hangzik, de három nap munka után hiányzott. annyira szorgalmas voltam, hogy még az órára feladott anyagot is elolvastam, hiába volt tizenegy oldal. próbáltam produktív lenni órán, sokat dumáltunk a szomszédaimmal is group discussionben, és a három nap tömény angol után sokkal folyamatosabb voltam, ami logikus, de mégis meglepetés volt. örülök, hogy nyáron sem tompult a szókincsem.

könyvtárba is elmentem, hogy kikölcsönözzek az egyik órámra egy alapkönyvet, és arra jöttem rá, hogy a könyvtárnak iszonyú jó hangulata van az üveg tetővel és három emelet belmagassággal. bárcsak sokkal több időm lenne olvasni. sokkal inkább élem a könyvbeli életeket néha, mint a sajátomat, akkor is, ha mostanában jó dolgok történnek velem. szeretek elmerülni bennük, világéletemben szerettem, meg se tudnám számolni, hány száz könyvet olvastam el. az Anita Blake-et is félbehagytam most a kilencedik könyvnél, és azzal magyarázom magamnak, hogy nem baj, csak nincs időm, de igazából valamennyi van, de azt meg próbálom olyan dolgokkal kitölteni, amik nem használják az agyam, csak pihentetik. (most sem ezt csinálom, tehát inkább hagyjuk is). igazából csak azért nem olvasom, mert nem szeretem, hogy nem Richarddal van, hanem a buzis Jean-Claude-dal, na. egyébként rájöttem, hogy Richardot pont úgy képzelem el, mint Brock o'Hurn-t (ah, ő a világ 2. legszebb férfija), vagy mint Rollo-t, vagy mint Brendan Frasert hosszú hajjal. 

egyébként megjött, tehát az elviselhetetlenségi rátám a felére csökkent, de attól még ugyanolyan ideges vagyok minden miatt, mint eddig. egész nap fájtam és minden bajom volt, de a wcben a negyediken az egyik fülkében olyan vicces üziket láttam a falra írva, hogy már ezért megérte az egész.

cosy délutánt tartottam, vettem kaját, energiaitalt, és kiültem a mitológia könyvvel a kkba, cigiztem, olvasgattam, hogyan született Ymir ősóriás izzadságából és lábszár összedörzsöléséből gyerek, és további skandináv csodálatos mitológiai szüleményeket, az idő pedig kellemes meleg volt a lehulló falevelek sárgaságával mindenfelé, tehát a hangulatom sokkal-sokkal jobb lett, mint egész két hete bármikor. 

elmentem az Alleeba is, megvettem a zara parfümöt, felpróbáltam a h&mben egy hosszú, szürke, garbónyakú felsőt, amin ezer évig tanakodtam, hogy megvegyem-e. aztán végül továbbálltam és azt a technikát váltottam be, hogyha bánod, hogy nem vetted meg, akkor az tényleg kell, nem csak egy hirtelen felindulás. az a baj, hogy még mindig nem tudom, pedig mindez délután ötkor történt, most pedig lassan tizenegy óra van. sok outfitet elképzeltem vele, de persze D-nek nem tetszik. mi tetszik neki, ami nekem igen. hm. 
aztán valahogy betévedtem a libribe, pedig megfogadtam, hogy soha nem fogok oda menni többet, de jó érzés volt nézelődni és érezni a könyvek illatát. végül megláttam egy szép borítójú könyvet (egy fabulous szakállú, gyönyörű hím volt rajta), aminek elolvastam a fülszövegét.... ééés hazamentem és letöltöttem. ha.
mégis valami fura hangulat uralkodott el rajtam, mikor hazafele tartottam. a pénzen gondolkodtam, pedig mostanában úgy szórom, mintha végtelen lenne. tudod, amikor hirtelen valami gonosz kis gondolat megjelenik a fejedben, hogy mennyi mást megvehetnél helyette. idiótán viselkedtem - beleraktam cuccokat a kosaramba a sparban, aztán végül körülbelül az összeset visszatettem a helyére. tudom, nem vagyok normális. 

aztán esszét írtam este, amit annyira összecsaptam, amennyire csak lehetett.

nem akarok holnap dolgozni menni. félek, idegen vagyok ott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése